Hogy orvosoljam a következő megtörtént példával ábrázolt problémát?

Anyósomék hamar levették a gondjukat a fiúkról,aki engem vett feleségül. Anyósom az anyósával lakik egy házban, a dédmamáé volt a ház amiben 3an élnek. Vidéken élünk,mindenki ismer mindenkit, szívesen segítek ha szükségük van rá, de néha már azt érzem, hogy kihasználnak.

Anyósomnak is van autója,nekünk is,mégis ha a dédmama beteg, orvoshoz kell vinni, akkor én vagyok az, akinek ez már már kötelességed, anyósomék nem igazán törődnek vele. Megbeszéltem adédivel, hogy megyek érte,elviszem a dokihoz, de nem várom meg, kicsi babám van otthon, addig anya vigyáz rá, tehát 3ra vittem és 3.30kor jön haza a férjem, őt felveszi a dokitól, tehát meg van oldva az oda és a visszaút is. Negyed négykor kiabálást hallok az uctáról, egy bácsi szólt be, akik kerékpárral jött, hogy azonnal menjek a dokihoz a dédi után, mert végzett és már mióta vár. Megbeszéltük, hogy megvárja a férjemet, 10 percről volt szó, de nem, üzenget hogy azonnal. Nagyon felment a pumpa, de elmentem érte, hát 80 éves, mit tehettem volna? megköszöntem a bácsinak, hogy beszólt, de amikor elköszöntem tőle, a szomszédok kinn ácsorogtak és osztották a semmit, hallották, hogy azonnal mennem kell a dédiért és a bácsitól kérdezték hogy mi járatban. Ő pedig a nekem elmondattakhoz hozzátette, hogy nem törődik senki szegény öregasszonnyal, még az orvoshoz se viszik el, most is szólni kellett, hogy hozzam már haza. Ekkor ültem be a kicsiba és mentem érte, beüt és hazavittem. Az úton megkérdeztem, hogy miért nem várta meg a férjem, a válasz az volt, hogy de már végzett és nem akart ott ülni.

Nagyon mérges vagyok, mert én teszek szívességet és mégis engem hordanak le, hogy nem vagyok képes a dédit orvoshoz vinni, elsősorban, az akinek ez kötelessége lenne füle botját sem mozgatja, ha pedig én teszek valamit érte, akkor azt mások túlmisztifikálják és végül csak én maradok a trutyiban.

Azt szeretnék valahogy elérni, hogy anyósomék intézék a dédit, mert nekemis vannak szüleim, nagyszüleim és elegek nekem ők. A férjem dolgozik, utána mindig segít, de úgy érzem, ez az ők felelősségük, nem az enyém. Azóta találkoztam anyósékkal, de fel se hozták a témát,mintha semmit nem történt volna, pedig az egész falu tele van azzal, hogy nem vagyok képes ÉN elvinni- hozni a dédit a dokihoz. Senki nem veszi észre, hogy ez nem az én feladatom?