Mennyire gyakori az ilyen családmodell?

Anya és apa 25. éve házasok, 2 gyermek, egyik végzős egyetemista, a másik rendkívül gyatra, középiskolai tanuló. A kérdező az egyetemista. Közeledik az államvizsgám, amiből több is van, így nagyjából éjt-nappallá téve tanulok, és nagyon ritkán dugom ki az orrom a szobából. Nem megyek sehova, se szórakozni, se baráti találkozókra, mert eszméletlen mennyiségeket kell beseggelni (aki járt jogra, tudja miről beszélek). Heti egyszer jön át a párom is, akkor is nagyjából annyit vagyunk együtt, hogy közösen hajtjuk álomra a fejünket. Szóval a képlet, anya hazajön a 8 órás melóból, kb még le sem veszi a kabátot/pulcsit/akármit, már bekapcsolja a számítógépet, majd nagyjából 5 perc múlva ott is ül. Egészen lefekvésig. Ha délutános, akkor éjfélig-1ig is akár. Láncdohányos, szóval a gépezés mellett (facebook játékokat játszik) nagyjából elszív egy doboznyi cigarettát is. Akárki átjön hozzám vagy tesómhoz(ami nem túl gyakori egyébként), azt látja, hogy csak ül a gép előtt és játszik. Ebből áll a nap. Hetente nagyjából 2szer hajlandó főzni valamit (vasárnap és a hét közepén). Nekem ezzel különösebb gondom nincs is egyébként, mert kb bármin elélek és nem is nyavalygok ezen...csak fura látni, hogy máshol mennyire másként megy. Boltba/postára egyáltalán nem hajlandó elmenni, mindent mi intézünk tesómmal. Hozzátenném a munkahelye helyben van, és minden nap 50 méterre teker el a bolt mellől, mert csak egy saroknyira van tőlünk. De nem, ő nem megy be. Csak nagy bevásárlások jöhetnek nála szóba valamelyik nagy bevásárlóközpontban. Ha éppen nincs azonnal elmosva a koszos edény, amit anya vagy apa pakol tele a mosogatóban, már beszólogat apa, h nekünk (tesóm és én) mindenért kérvényt kell benyújtani...pedig nem igaz. Ha látom, h ott van elmosom, de értelemszerűen ha egész délután a szobámban ülök, nem tudom figyelemmel követni, hogy mikor ki mit pakol be...ettől függetlenül van, hogy benyit a behajtott ajtón és jól megkapom, h lusta disznó vagyok. Ugyanígy a többi házimunkára is. De csakis engem piszkálnakk ezért, mindig én kapom meg azt, h nagy szamár vagyok, pedig tesóm csupán 3.5 évvel fiatalabb nálam. Az, hogy rám vagy tesómra mennyi figyelmet fordítanak...hát nem túl sokat. Ha magamtól nem mondom, nem igazán kérdez rá egyik sem arra, hogy hogyan haladok, mennyire lehet nehéz benyalni 1000-1200 és mégtöbb oldalakat...jó, hozzátenném, hogy anyának érettségije van, apának szakmunkás végzettsége, szóval egyikük sem tanult ember. tesóm most készül az egyik érettségijére...de őt is csak én szapulom, hogy tanuljon már, ha nem akar megbukni. A szülőket már nem egyszer átvágta átírt jegyekkel, kamuzik a tanulmányairól, de folyton-folyvást mindent elnéznek neki. Nincs felette konktroll...engem még elsőéves koromban is felpofozott apa, amikor visszaszóltam neki valamiért. Tesómnak meg a szembehazudozásaiért is maximum egy napnyi csúnyanézés járt. Nem értem. Apa estefelé szokott hazaérni a melóból, nincs sokat itthon, ha haza is ér, fürdés, vacsi után általában le is fekszik aludni. Végülis...mit is kezdene magával? Anya a gép előtt, én tanulok, tesóm meg a facebookon lóg...Ebből állnak a napok. Komolyan sokszor nagyon gáznak érzem, hogy nekem, a huszas éveim elején, kell nevelnem a lassan felnőtt tesómat. Egyszerűen senki nem szól neki semmit...természetesen engem nem vesz komolyan, kb a sz_rnak adok egy pofont, de idegesít, hogy tesz rá mindenbe...de mit is várhatnék, ha itthon anyától ugyanezt látja. Rettentően kellemetlen. Anya, egy könyv nem sok, annyit nem bír a kezébe venni, csak a gép. Megírtam a szakdogám, éppencsak 70 oldal, de már február óta olvassa...kötötte az ebet a karóhoz, h mindenképp el akarja olvasni, ha már ötöst kaptam rá meg pláne...hát..nem volt elég neki 2.5 hónap rá. De nem is bánt, tudtam, h nem fogja elolvasni...a facebook fontosabb. Ez nem egy család. Anya és apa csak él egymás mellett, egy kedves szavuk nincs a másikhoz, ha apa egy kicsit poénkodni próbál, anya már kb leordítja, h ne piszkálja. Apa meg csak tűri, sosem szól vissza. Papucs, nem szépítem. Nagyon rossz ezt látni. Tudom, lehetnék ennél sokkal-sokkal rosszabb helyzetben is...de engem ez eléggé kiábrándít, és lelkileg is nyomaszt. Változtatni nem tudok rajta, csak várom a napot, amikor végzek, és a jelenleg fixnek tűnő munkámat megkezdve, elköltözzek innen. Van esetleg valakinek hasonló tapasztalata?

23/l