Hogyan érhetné (n) k el bármit is?
19 éves lány vagyok, a barátom lassan 20. Kicsit több, mint 1 éve vagyunk együtt hivatalosan, de előtte már 4 évig osztálytársak voltunk és végig jóban voltunk.(Egyszer majdnem össze is jöttünk) Szóval teljesen ismerjük egymást és nem csak barát/barátnőként, hanem mint legjobb barát is.
Alap esetben sem lakunk annyira közel egymáshoz, két külön megyében élünk. Nyáron megtudtuk, hogy barátomat egyetemre felvették, aminek nagyon örültünk, de a távolság nagyjából a háromszorosára nőtt... Én ezt nem bírtam volna, így utolsó pillanatban sikerült beiratkoznom egy iskolába, fel is vettek és most sokat tudunk együtt lenni (:
A probléma az, hogy az én szüleim nagyon örülnének neki, hogy ha egy albérletben laknánk. Ez minden szempontból jó lenne, nem is látok eddig hátrányt ebben (ezzel persze nem azt mondom, hogy nincs) Az ő szülei viszont hallani sem akarnak róla...Nem tudjuk, hogy ennek pontosan mi az oka, de esélytelen ezt megbeszélni, mert tényleg hallani sem akarnak arról hogy velem lakjon. Sokféle kifogást hallottam már, de egyik sem akkora probléma, hogy ez megakadályozza az együtt "élést".
Mi mindketten csak ezt szeretnénk, hogy végre együtt lehessünk ilyen formában is, albérletről albérletre járunk, mert vagy a lakás lakhatatlan vagy a lakótársak elviselhetetlenek... Az a baj, inkább küldenék egy kollégiumba, mint hogy velem....nagyon rosszul esik. De ennek sem látom sok értelmét, hogy vagy én alszok ott vagy ő nálam, akkor néha azon megy a vita, hogy fáradtak vagyunk iskola után és hogy ki sétálgasson át a másikhoz stb. én pedig sötétben amúgy sem szívesen vagyok az utcán, így haza is szokott kísérni, akkor nem szeretnénk hogy hazamenjen... szóval így nehéz. Nekem most ettől a hónaptól külön szobám van, de neki nincs...így elég kevés a közös időnk is. Én pedig sokat vagyok rosszul, sokszor lenne rá szükségem este, hogy ott legyen és megnyugtasson.
Esetleg ha valaki tudna értelmes válaszokat adni arra mit tehetnénk...tényleg a megbeszélés ezen már nem sokat segít :/
Előre is köszönöm (:
Ez csak természetes, hogy nagyon nagyon szeretem és ő is engem...
Sajnos történtek velem már dolgok és tényleg van hogy túlságosan is ragaszkodom valamihez vagy valakihez. Ezzel nem tudok mit tenni, ez egy 'betegség' része vagy nem tudom hogy fogalmazzak...
Már ne haragudj de felnőtt emberek vagytok! Mi az, hogy nem engedik? Ha megvan az anyagi függetlenség, el tudjátok magatok látni hajrá! Nem tetszik nekik, akkor nem tetszik nekik, szeretitek egymást, vágjatok bele! Utálom az ilyen szülőket!
21/L
Pont ez a baj, hogy nincs annyi pénzünk, hogy fizessük az albérletet, kaját, tanulást stb... Diákmunkából nem lehet megélni, de még a normális fizetésből sem :/
Az én szüleim pl imádnák ha a párommal lakhatnék...és nem is értik ezt a fajta felfogást :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!