Anyam szinte agyon vert mit tegyek? Koltozzek a nagymamamhoz meg csak 14 vagyok?

Így van.. orvoshoz elmész, hogy nyoma maradjon. Hány éves vagy? Megütni nem akarod, ok, meg nyilván nem akarod börtönbe csukatni, a szép szó gondolom nem használ, akkor fenyegesd meg.

Összepakolsz, és elhúzol pár napra akárhova, rokonokhoz, barátokhoz (apukádat jó lenne ha azért beavatnád, gondolom kiskorú vagy), előtte írsz anyádnak egy levelet: "Kedves anyám.. a verésednek nyoma maradt, nem csak rajtam, hanem hivatalos iratokon is. Most pár napra magadra hagylak, gondolkodj el azon, hogy folytatod így az anyához nem méltó viselkedésedet, vagy bevonulsz a börtönbe. A Te döntésed. "

Ha szorult bele, maradt benne egy csepp anyai érzés, akkor talán ettől észhez tér.

A gyereket tönkreteszi az anyja, érzelmileg teljesen meg van nyomorítva, és ő a hibás. Nektek állandóan baromi nehéz elfogadni, hogy nem mindenki erős, mint ti. Szánalmas "emberi" lények vagytok mind, akik szerint a gyerek a hibás.

Egyébként pszichológusnak sem kell lenni, hogy tudjuk, miért éhezteti magát: az az életének az egyetlen pontja, amit ő irányít, ő tart az ellenőrzése alatt. Ezért kérkedik szinte vele.

Tudjátok, amikor egy ember bántalmazva van, és nem tesz ellene, az nem azért van, mert jó neki így, hanem mert a félelemtől tehetetlen. De rúgjunk bele még egyet.

"Ki a hülye" kérdéskör tisztázására egy google keresés arra, hogy "mérgező szülők pdf" és a könnyen talált olvasmány figyelmes végigrágása a legnagyobb titoktartás mellett segíthet. Kénytelen vagy elfogadni, hogy te nem békés, könyörületes vagy megbocsátó vagy, hanem elnéző, ami nagyon nem ugyanaz. Aki megbocsát, az elfogadja, hogy ez történt (teljesen tisztában van vele, hova tegye, ki a bűnös), és hátrahagyja. IGEN, ez történT. MÁR nem gond. Az elnéző ember pedig csak hagyja magát, mint akinek kötelező.

Ezzel nem állítom, hogy a "tarts oda a másik orcád" mint alapelv komplett hülyeség. Sőt, implikálja, hogy harmadik orcát már ne nagyon keress magadon... Olvasd végig figyelmesen a Mérgező szülőket, az igazság felszabadít, és nem megszámlálhatatlanul sok, mindennapos szenvedéssel jár, hanem csak egy végső, valóban nehéz feladat elvégzésére indít. Jó szívvel ajánlom a könyvet minden érintettnek. Főleg azoknak, akik már kiszabadultak egy ilyen ostoba állat karmai közül. Nekik ugyanúgy felszabadító lesz a szépen összeszedett, mélyebb összefüggéseiben is feltáruló igazsággal szembesülni, még így utólag is.

Senki sem hibáztatta a kérdezőt.

De ebből a helyzetből nem fog tudni máshogy kijönni, muszáj a sarkára állnia és cselekednie. Nagyon nehéz ilyen családban élni, és nehéz a verést megszüntetni, küzdeni ellene, de a kérdező már tett egy lépést: itt kért segítséget, tanácsot. Nem hiszem hogy gyenge lenne, mert egy ilyen ügyet még elkezdeni is nehéz. Én kívánom neki hogy folytassa, és tegyen érte hogy jobb legyen a gyerekkora, mert senkinek sem mszáj így élnie.

Kicsilány... Nézzük a lehetőségeid

1. visszaütsz --> neem mert nem tudsz neki ártani

2. pohár víz (amitől semmi baja nem lenne)--> neem mert "szeret" meg "aranyos"

3. rendőrség --> nem akarok rendőrségi ügyet

4. gyámügy --> nem akarok elmenni családomtól

5. szólsz apukádnak --> nem mer mittudom én...

Hiába ülsz le higgadtan anyukáddal beszélgetni,idegbeteg. Lehet,hogy mégjobban kiakadna. Rám egyszer próbálna meg valaki kezet emelni, tuti hogy többet nem nyúlna senkihez.

Ha egyszer így megverne valaki én simán el tudom képzelni magamról,hogy eltöröm a karját mikor alszik vagy ráhívom a rendőrséget aztán elköltözök.

Szedd össze magad és csinálj valamit,mert ha félholtra ver vagy talán megöl akkor már késő lesz! Nem játék!