Nagyon rosszban vagyok a nővéremmel, egy szobában alszunk mit csináljak? Eladnám, valakinek nem kell?

Menekülnék én, csak nincs miből...

Én beleélem magam a helyzetébe, és mint írtam ő külsőre amolyan ideális nő, én nyavalyoghatnék, hogy nem születtem szépnek. És most az oké, hogy engem basztat, de hogy az édesanyámat?! Egyedül nevelt minket, szerintem jó dolgokra, de mérhetetlen szemtelenségnek tartom, hogy a saját tehetetlenségét rávetíti, hogy miatta vagyunk szegények, és miatta nem talál egy rendes pasit.

Tiszteletlenség, szemtelenség. Persze tehet róla anyukánk is, hogy nem ment hozzá valami büdös vén szivarhoz rengeteg pénzzel... Ez lett volna az egyetlen lehetőség, hogy rendes anyagi körülmények közé kerüljünk, de nem tette. De én nem hibáztatom ezért, az ő helyébe én sem tennék ilyet, és inkább köpjön szembe a gyerekem, ha ezt nem érti meg miért nem tettem, de akkor agyő a sohaviszont nem látásra. Majd ő megcsinálja, ha akarja.

Tisztelem én azokat az anyákat, akik mindent megtesznek a gyerekeikért. Tisztelem. De amíg a napi betevőt, és alap cipőt, ruhát biztosítani tudom, addig nem lennék képes ilyesfajta érdek házasságra.

Manapság mindenki csak magára számíthat, a saját rafinériájára és belső erejére. A Nővérem ezt képtelen felfogni. Csak keseregni tud..

Megértem én őt, sőt együtt is érzek vele! Sőt, még egyet is értek vele sokmindenben! De akkor sem az anyukámat, a származásomat szapulom, hanem az energiákat a változtatásra fordítom.

Az anyádon?! :D

Tényleg jól néz ki!