Mi a véleményetek erről a kialakult helyzetről? Ti mit tennétek?
Sajnos nem élünk túl jól, így dolgozom egyetem mellett, amikor tehetem. Szabadidőm nincsen, ha van, akkor tanulok, mert muszáj azt is azért, hogy átmenjek a vizsgákon, meg ne csak kettesre csináljam meg a diplomát.
A családomnak azonban mégsem vagyok így sem jó. Mármint most is a kákán a csomót keresik, hogy miért vagyok én a bűnbak valamiben. (Leginkább azért, mert még itthon vagyok) De ha feljön rólam a szó, akkor mindig az van, hogy mert én tanulok még, el kell tartani (rezsin és kaján kívül mindent állok magamnak) szóval egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam a szemükben. Legszívesebben persze kezdenék saját életet, de senkim nincs hozzá és elég pénzem sem.
Hozzáteszem, hogy barátom nincs, mert így elég nehéz komoly kapcsolatot találni, barátok elkoptak idővel ennek a helyzetnek köszönhetően. Ami a legjobban zavar, hogy az egészségem is rámegy már lassan erre. De ezt nem mondhatom nekik, mert akkor az van, hogy én hisztizek. Pedig a kortársaim közül tényleg nem sokan csinálják így ezt.. (és most tényleg nem fényezni akarom magam)
Szóval leginkább olyan vélemények/tanácsok érdekelnének, akik voltak már hasonló helyzetben.. Előre is köszönöm.
válasza: válasza:Én anya vagyok, van egy 21 éves fiam aki tanul még. Mivel mi eleve Angliában élünk a fiam tavaly úgy döntött hogy egy időre abbahagyja a sulit, és elmegy dolgozni hogy legyen pénze. Talált is munkát, jól is keresett, de a sors közbeszólt. Pár napja létszámleépítés miatt neki is ahogy a többi 800 embernek mennie kellett.
Most itt ül otthon elkeseredve hogy se suli, se munka.
Én próbálom a lelket verni belé. Majd lesz valami. Eddig is elvoltunk,ezek után is elleszünk. Ha szeptemberig nem talál magának gyakorlati helyet, az se gond. Akkor visszamegy tanulni.
Hogy ezt miért írtam le??
Mert nem értem a szüleidet, és senki szülőjét aki a gyerekén veri el a pálcát ha otthon nem úgy alakulnak a dolgok.
Az ember ha már gyereke van arra törekszik hogy neki jobb élete legyen, neki sokkal több lehetősége legyen. Én nem diplomázhattam le, nekem 17 éves korom óta dolgoznom kellett. De a fiamnak meg adom ezt a lehetőséget, és ha ez azzal jár hogy továbbra is nekem kell a pénzt megkeresni rá.. hát akkor ez van..
Ha egy gyerek nem tanul, szarik mindenbe, csak vakargatja a seggét otthon, semmit nem képes megtenni magáért akkor megértem a szülőket. De te nem ezt csinálod. Te tanulsz, igyekszel.. Akkor miért nem fogják fel a szüleid hogy a tanulás egyszer gyümölcsözni a is fog??
Én sem akarom hogy a fiam 30 évesen még velem éljen, és 30 évesen ne dolgozzon, de amikor még tanul az más.
#3/3 Köszönöm, hogy ezt leírtad!
Az egész helyzet sajnos onnan ered, hogy a szüleim elváltak (viszont így felesben állják a "költségeimet")de valahogy még így is mindig én vagyok az, aki útban van.. Hétvégente dolgozom, hét közben suli, nekem most ez a menetrend. Viszont most hét közben is volt munka, így azt is csináltam, viszont még így sem elég.. A megkeresett pénzzel az a célom, hogy előbb-utóbb függetlenedni tudjak. Vannak ilyen járulékos dolgok, hogy időnként próbálok élelmiszert venni itthonra, hogy ebből ne legyen probléma, ha valami szórakozásra telik nekem, akkor másnak is kifizetem. Oké, értem, hogy milyen helyzetben vagyunk, de valahogy mindig kevés lesz amit itthon nyújtok. Teszem azt jobban keresnék, leadnék egy rakás pénzt itthonra - na akkor sem lennék elég jó, akkor meg az lenne a gond, hogy a házimunkából mit csinálok meg. (Pedig két fős háztartásban kiveszem belőle a részem..)
Szóval időnként megkapom a fejmosást úgyis. Csak ezzel az életformával meg az is elmenekül tőlem, aki ismerkedne.
válasza:Nagyszüleim már nem élnek, többi rokonomat meg nem igazán érdeklem, 300 km-el arrébb laknak, de soha nem kerestek meg. (Bár a nagyszüleim sem igazán, ameddig éltek.) Ennek családi okai voltak/vannak. Egyedül a testvéremhez fordulhatok, de őt nem akarom terhelni ezzel, neki már saját családja van, meg éppen elég probléma saját magának is. Ráadásul benne élt ebben a helyzetben ő is, segíteni nem nagyon tud, de legalább meghallgat. (Bár most nem akarom idegesíteni, mert babát vár.)
Azon gondolkoztam, ha összeszedek elég pénzt, akkor el kellene menni egy fél évre valahová ösztöndíjjal (külföld) csak ahhoz meg a tanulmányi eredményre kell teperni, mert úgy lehet kimenni csak. Ráadásul fél év múlva folytatódik az egész ott ahol abbahagytuk.
válasza: válasza:Én már külön lakom, a párommal, mindketten tanulunk. Nekem egyetlen stabil jövedelmem a tanulmányi ösztöndíjam, ami nem túl nagy összeg, de mondjuk a rezsit, vagy az albit ki tudom fizetni. Megvan az alapképzésem, de ebben a korrupt sz.r világban, hiába van nagyon jó médiával diplomám, egyéb képzéseim, ha az igazgatónak van (nem baj, ha hülye is) de ismerőse, vagy ismerősének ismerőse, akkor azt veszi fel, nem engem. Fél éve keresek munkát, még csak lehetőséget sem kaptam. Az a nagyszám, ha legalább interjúig eljutok, de ott meg kezdik a tapasztalatot. Honnan legyen tapasztalatom???? :-O
Szerencsére sem a szüleim, sem a párom szülei nem hisztiznek, nagyon megértőek és türelmesek velem. Csak az is nehéz nekem, hogy egyáltalán magamban lerendezzem ezt az egészet...
Kitartást kívánhatok, türelmet, acél idegeket. Én az elmúlt hónapokban sokat őszültem, pedig basszus 22 éves vagyok....:(
Valahogy lesz, a párom orvosnak készül, csak nem a híd alatt halunk meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!