Késő elkezdeni az életet 19 évesen?

Az a problémám, hogy a szüleim megfojtottak ennyi éven keresztül, főleg az anyám. Gimi alatt esélytelen volt a szórakozás, pasizás, mert annyi külön programom volt, hogy örültem, hogy élek. Erőlködtek, hogy jelöljem be a gazdasági főiskolát, ami soha életemben nem vonzott, de hát ne hozzak rájuk szégyent, bejelöltem, felvettek persze. Jártam 2 hónapot, de a sírógörcs kerülgetett, mikor csomó matekot kellett tanulnom, mikor világ életemben abból voltam a leggyengébb, mert 0 rálátásom van, annyit teljesítettem, ami kötelező volt. Otthagytam a sulit, le se vizsgáztam. Szüleim leköltöztek vidékre, velük kellett mennem, azóta semmit nem csinálok, mert nem tudok, barátaim sincsenek itt. Teljesen ki vagyok készülve, most töltöttem a 19-et. Egyszerűen be vagyok zárva, munka nincs, egy faluban élek elszeparálva minden élménytől, emberektől. Azt tervezem,hogy hamarosan visszamegyek a városba albérletbe és dolgozni fogok, de tele vagyok félelemmel, hogy mi lesz, hogy tudok megint beilleszkedni a fiatalok közé. Teljesen úgy érzem magam, mint egy remete, pedig mindig azt gondoltam, hogy sok lehetőségem lesz ennyi idősen..annyira gáznak érzem magam, hogy semmit nem éltem még, mikor 15-16 évesek falják az életet nagykanállal:(