Valóban én vagyok a hibás? (Tudom kicsit hosszú, de nagyon nagyon érdekelnek a válaszok! )
2 éve vagyunk együtt a barátommal. Ezalatt az idő alatt a barátom szülei barátomnak lakást vettek (ezt azért elég kevés ember engedheti meg) és mindenben segítették, hogy önálló életet kezdjen élni másik városban (ételt hordtak neki, tisztasági felszereléseket, régen tanulmányokkal kapcsolatos dolgokat). Ezt sokszor hallgatom barátomtól, hogy nem normális ami a mi családunkban zajlik.
Még otthon lakom, sokszor nincs normális főtt étel csak mirelit, ha anyukám kérem főzzön normálisan, akkor kiakad, hogy nekem semmi nem felel meg, ezért minden hónapban odaadják a családi pótlékot, amiből saját magamnak gondoskodom az étkezésről. 19 éves vagyok, érettségi előtt állok, a vizsga után szeretnék összeköltözni barátommal )egy másik városban), de sajnos nagyon nehezen lehet munkát találni és még tanulni is szeretnék szakmát + nyelvvizsgát (ami ugye pénz...), de a szüleim semmiben nem fognak támogatni (20 ft-tal sem, nem lakást szeretnék, csak alapvető dolgokat...), ezért nagyon el vagyok keseredve, mert egyedül kell talpra állnom, ami a mai világban nehéz, apukám 10 év alatt kb 2 millió ft-ot elcigizett (kiszámoltam), anyukám amikor nem volt munkája a családi pótlékból vásárolgatta magának a ruhákat, de nekem egyikük sem volt képes még venni pl kontaklencsét (amiben mamámék segítettek), jó tudom, hogy ez luxuscikknek számít, de egy nyelvvizsgát sem fizetnének ki, persze apám a szeretőjének tud valentin napra 6-8 ezer forintos dolgokat venni, de ha 200 Ft-ot kérek tőle húzza a száját...
Amikor mondtam anyának, hogy mennyire rosszul esik, hogy a tanulmányaimra saját magamnak most el kell kezdenem spórolni, akkor azt mondja, hogy telhetetlen vagyok, ő odaadja a családit, menjek el pszichológushoz, másnak sem nagyon fizetik pl az albérlet felét. (a tanulás hoztam fel példának, nem konkrétan az albérletet, de arra azt reagálta, hogy nem engedhetik meg maguknak, erre a válaszom az volt, hogy talán nektek is spórolni kellett volna). Én nem azt szeretném, hogy életem végéig fizessenek mindent, csak azt, hogy amíg nem lesz normális munkám és nem bírom normálisan ellátni magam, addig segítsenek anyagilag (mint, ahogy állítólag sok mindenkit), anyukám azt mondta, hogy ne költözzek el, csináljak itthon tanfolyamot (itt nem indul olyan, amilyet szeretnék + akkor 1 év múlva jönnék fel és majdnem ugyan ez lenne a helyzet.)
Túl sokat akarok?
Előre is köszönöm a válaszokat!
válasza: válasza:Kérdező, nem vársz el sokat. Viszont a szüleidre úgy tűnik ezen a téren nem számíthatsz, ez van. Úgyhogy kell keresned valami munkát, hogy ki tudd majd venni a részedet a rezsiből + nyelvvizsgára is teljen.
A barátodnak meg mondd meg, hogy nyugodtan szálljon le a családodról, épp elég baj neked, hogy ilyenek, nem kell, hogy piszkáljon még ő is.
válasza:a párod kicsit újgazdag gondolkodású. ami különösen suttyó, h cseszeget a családod miatt. mondd neki nyugodtan, ha ekkora az arca, akkor álljon elébük, és mondja nekik :P
sajnos a szüleid nem igazán felelős szülők. ismerek én is nagyon szegény családból származó lányokat-fiúkat, de ott a szülők belátták, h a gyerek csakis a tanulással tud kitörni ebből és támogatták. igaz nem volt drága ruhája, telefonja, de eltartották az egyetem alatt, kifizették neki a nyelvvizsgát.
megváltoztatni nem tudod őket, szóval sajnos egyedül kell megharcolnod azért, amit szeretnél.
válasza:A kérdező 19éves, most lesz érettségije, szeretne szakmát-nyelvet is tanulni, hogy a maga útját elkezdhesse. Nem ingyen akar élni, bár ez a felfogás, hogy jogilag felnőtt, akkor azonnal megszűnik a gyerekemnek lenni, és csak kolonc aki fizesse a költségeket(oké 30évesen ha csak a pnciszört számolgatja otthon akkor kinevezhető ingyenélőnek, de így?)
És nem igaz az sem, hogy a szülő magára kereste a pénzt, ez már egy család, ami 19éve az lett. Nem a gyerek az első egy idő után, oké, lehet magánélete a szülőnek, de attól még szülő. És az is marad a haláláig. Nem kell vasvillával a pénzt tolni a kölök alá, nem kell mindenkinek házzal-kocsival elindítani a gyereket az életbe, de a tanulmányok segítése azért nem egy olyan dolog, amit bárki megtehet a gyerekeért.
Persze a kérdező vállalhat diákmunkát, hogy bizonyos dolgait maga finanszírozza.
Még kicsik a gyermekeim, 13év múlva lesz esedékes a nagyobbiknak a diákmunka, amire nyaranta el fogom küldeni, hogy az életet is tanulja, de azon felül el fogom látni. Ahogy a kisebbiket is.
Ami meg a cigit illeti: ha elémállna bármelyik, hogy anya kell pénz, mert tanulni akarok, akkor valahogy megoldom, legyen a tanulásra, és legyen ha megoldható a szenvedélyemre is. Megesik, hogy hó végén hűtőfeltöltés után marad egy dobozra, de inkább a kicsik kívánságát teljesítem.
Kérdező: én sajnos hasonló családban nőttem fel, ahol meg kellett tanulnom, hogy vagy magam oldom meg a gondjaim, elmehettem a suli mellett dolgozni, beosztani a pénzem, haza is adhattam, és adtam. Szerencsére nem megölt, hanem erősebbé tett. Persze szr érzés, és néha nagyon kilátástalanná teszi az ember életét, azonban más út nincs. Kitartást, és sok sikert az élethez.
válasza:Elég érdekes szülők lehetnek itt, ha így leszavazták azt a válaszolót, aki szerint helytelen, ha egy szülő inkább cigire és piára költ, mint a gyerekére.
Igen a szülő pénze, ő kereste, arra költi amire akarja. Ez így igaz, de akkor ne vállaljon gyereket,akiért felelősséget vállal. Szomorú,ha valaki úgy gondolja,hogy amint a gyereke betölti a 18-at,nem kell segíteni!
Megértem ha valakinek nincs miből, de azt sosem fogom elhinni, hogy akinek cigire telik, az csóró!
Én nem szeretnék ilyen szülő lenni,az biztos!
A megyénkben lévő diákmunka hálózatnál regisztrálva vagyok elég régóta, de még egyszer sem szóltak munkaügyben.
Ilyen téren nem panaszkodhatom, mert van laptopom, telefonom, ruháim. Ezeket mind a nagyszüleimtől kaptam, mindenben segítenek, amiben csak tudnak, hálás vagyok nekik mindenért, de nem várom el tölük, hogy támogassanak, főleg miután elköltöztem, viszont a szüleim mindig mondogatják, hogy van nekem ez meg az, de ők egy forintot nem adtak semmibe, és úgy mondják, mintha ők dolgoztak volna megérte (különösen anyukám, mert apukám tényleg rendesen dolgozik is, meg volt amikor anya is, de jövőmmel kapcsolatosan nem számíthatok rájuk)
Barátom már mondta anyukámnak a dolgokat, amik zavarják őt, de közel sem olyan részletesen, mint ahogy nekem szokta mondani, ebben én is hibás vagyok, mert sokszor én is megemlítem, hogy pl: nincs itthon normális kaja, de nagyon sokszor magától hozza fel és azt kéri szakítsam meg velük a kapcsolatot.
válasza:Sajnos meg kell emésztened a tudatot, hogy nem egyformák a szülők, nem mindenki gondolkodik úgy, ahogy a párod szülei, meg a te nagyszüleid. Érdekes, hogy pont azok, akiket a legjobban támogattak annó, sokszor pont nem olyan szülő lesz, mint az övéi voltak, hanem ellenkezőleg: dolgozzon meg a gyerek még az alap dolgokért is. És a legviccesebb, hogy a gyerektől meg elvárják majd a támogatást.
Legfeljebb bosszankodhatsz azon, hogy a te szüleid nem rád spóroltak, nem rád költenék a pénzük egy részét, hanem saját magukra. Remélem, azért a párod ezt nem úgy adja elő, hogy a te szemedre veti, hogy milyenek az őseid. Nyilván, ha két olyan ember kerül össze, akiket nyomnak a szülők ezerrel, akkor sokkal könnyebb az életük, és a boldogulásuk, mint pl. a ti esetetekben, és lehet, hogy a párodat ez zavarja, hogy kvázi ő mennyit hoz, te meg semmit. Nyilván azért akarja, hogy megszakítsd velük a kapcsolatot is , mert látja, hogy mennyi gyötrelmet okoz neked, plusz biztos tart attól, hogy később meg még ők fognak a nyakadra járni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!