Van 2 bátyám, akik mostanában abban lelik a szórakozásukat, hogy azt mondogatják, hogy rám nem tekintenek többet úgy mint az öccsükre, mivel közülük én vagyok a legszerencsétlenebb. Mit tudok tenni vele?

Ez nagyon durva mert, ha sokszor hallod a végén el is hiszed... Mondd nekik azt: "Tényleg én vagyok a legszerencsétlenebb, mert két ilyen idióta bátyám van"

Amúgy próbáld fejleszteni magad minden téren. Ha virágzol és prosperálsz (sikereket érsz el) Akkor befogják a szájukat.

Ne foglalkozz vele, tudom, hogy rossz érzés, de éld az életedet. Nekem egy nővérem és egy bátyám van, anno ők is kijelentették, hogy csak kolonc vagyok a számukra, mivel nem egy az érdeklődési területünk. Ők szerettek olvasni, színházba vagy moziba járni, én viszont csak alkotni szerettem. Mindegy miből (legó, fémépítő, stb.). Valamit kigondoltam és addig nem nyugodtam még meg nem építettem. Mindig azt mondták, hogy így nem viszem semmire az életben. Közben eltelt másfél évtized, belőlük óvónő és tanár lett (természetesen nem lenézendő szakmák ezek se), belőlem pedig gépészmérnökként mérnökségi csoportvezető egy multinál. Egyedül a dupláját keresem annak, amit ők ketten együtt. Közben mindenki családos ember lett, egy ideje szerencsére már újra jó viszonyban vagyunk.

30/F

Igaza van az elsőnek. A legjobb amit tehetsz, hogy:

1. Elengeded a füled mellett ezeket, hiszen NINCS igazuk. Nem könnyű, de próbáld meg.

2. Amiben jó vagy, érj el sikereket.

3. Barátkozz, hadd lássák, hogy nélkülük is boldogulsz, nem kellenek ők neked.

Amúgy megnyugtatlak: az én nővérem ettől sokkal rosszabb dolgokat művelt velem, mikor fiatalabbak voltunk, de mostanra (én már 27, ő 29) szinte baráti a kapcsolatunk. Az idő megoldja az ilyen dolgokat :) Fel a fejjel, pajti!

Engedd el a füled mellett:-)

Akárminek tekintenek, az öccsük vagy:-)

Te meg mond vissza nekik ilyenkor, hogy te meg rájuk nem tekintesz úgy, mintha a testvéreid lennének, mert igazi testvér ilyet nem tesz. Ha nem használ, akkor egyszerűen ne vegyél róla tudomást, meg fogják unni.

Engem egyszer a családom azért nyaggatott, mert nem olyan voltam, amilyet szerettek volna; nem vagyok nagyon társasági, nem vágyom állandóan szebbre, jobbra, többre, nem akarok megszakadni a munkában, hogy olyan házam legyen, amit nem is tudok kihasználni, más filmeket szeretek, más kultúra érdekel, liberálisabb vagyok náluk stb. Amikor nagyon kiakadtam már tőlük, rájuk kiáltottam, hogy jó, akkor most megyek és megölöm magam, mert nem vagyok elég jó nekik, így nyilván értéktelen vagyok, mert aki nem olyan, mint ők, annak joga sincs élni. Azóta leálltak vele.