Hogy viselnéd a magaddal való együttélést?

Szerintem nem lenne TANULSÁGOS.

Legalábbis az nem, ahogy leírod. Akkor lenne az, ha - mint sok filmben - te láthatatlan lennél, és úgy kellene kívülről figyelned magad. Akkor tényleg arra figyelnél, hogy hogyan reagálsz.

Ezért értelmetlen, mert arra kellene, hogy jó legyen a "két hét magány", hogy MÁS emberekkel hogy viselkedj. Ne magaddal. Képzeld el, ha lenne ilyen kurzus, és a végén hazajössz, és bejelented, hogy "Anya, drágám, Béla, most már tudok a klónommal együtt főzni". Fasza, de a többi emberrel nem.

Amit leírtál, az csak arra jó, hogy kiderüljön, mennyire lennél zabos, ha valaki a kedvenc dolgaidat csinálná. Ahhoz meg elég egy idegesítő rokon.

Ha számodra ez egy valódi konfliktusforrás, akkor valószínűleg nem bírnád ki saját magaddal két hétig... Annál nem igazán tudok jobbat elképzelni, hogy egymás kedvében akarunk járni egész nap.

Egyébként aki szereti saját magát, teljesen jól ellenne saját magával. Aki nincs kibékülve magával, az egy másik példány önmagával sem lesz kibékülve. Meg persze másokkal sem, de ez már egy másik tészta.

"A gondoskodónak meg örömöt okoz gondoskodni a másikról, jelen esetben magáról."

Ez is konfliktus, mert mi van, ha ugyanazzal akarnak kedveskedni?

- Elmosogattam.

- Én akartam!

- De hát azért csináltam, hogy neked ne legyen fáradság.

- Nekem nem az. Azt hiszed, elmosogatni sem tudok?

- Jól van, na! Csak segíteni akartam!

- Azzal, hogy lelkiismeret furdalást okozol, amiért nem csinálok semmit? Kösz, most teljesen feleslegesnek érzem magam!

:) Na ja, azért ha választhatnék, mégis inkább ilyen konfliktusaim legyenek. Ez nyolc napon belül gyógyul. Legközelebb én mosogatok el hamarabb.

Régi, de jó: Kiss meghívja ebédre Nagyot. Két szelet rántott hús az ebéd.

- Vegyél!

- Köszi -és kiveszi a nagyobb szeletet.

Mire Kiss, sértődötten: - Ez udvariatlanság volt.

- Miért, te melyiket vetted volna?

- Hát a kisebbet!

- Akkor?

15:

Ha lenne ember, aki egyetlen tulajdonsággal rendelkezik, akkor megállná a helyét, amit a domináns emberről írsz, bár számomra a dominancia még véletlenül sem azt jelenti, hogy valaki parancsol. A domináns ember úgy irányít, hogy mások észre sem veszik, nem pedig ukászba adja. Ha tehát a domináns a dominánst úgy irányítja, hogy a másik nem parancsként fogja fel, akkor nincs min megsértődni. :-)

Épp ezért, ha már elvi síkon gondolkozunk: ha szeretem magam, szeretni fogom a második önmagam is. Szeretni fogom, ahogyan reagálok, ahogyan gondolkodok. Ha azt a másikat nem szeretném, önmagamat sem szeretném, hiszen az a másik én vagyok.

Ezért értelmetlen a kérdés.