Ilyen esetben hogyan tudnék jobban segíteni a páromnak? Hagyjam, hogy egyedül legyen, vagy beszélgessek vele erről?

Nos, a párom egyik idősebb munkatársát (2x annyi idős mint a párom, 50 fölötti, de a nyugdíjhoz még fiatal) kirúgták kb 1-1,5 hónapja. Nem azért mert rosszul dolgozott, a főnök meg volt elégedve a munkájával, csak épp "rosszkor volt rossz helyen". (Tudtán kívül falazott valakinek). A férfi sokszor lejárt a céghez, kérte a főnököt, vegye őt vissza. Ennyi idősen, semmi végzettséggel nem kapna sehol melót, nyugdíjba még nem mehet. Mondta a főnök, hogy jó, meglátja, gondolkozik rajta. Nem történt semmi. Nos, ezért ez a fickó tegnap lement a céghez, meghívta a közelebbi haverjait egy sörre. Beszélgettek, 30-40 percet. Párom aztán eljött, mert hazament fürdeni, mentünk boltba, tehát dolgunk volt. Este mikor épp összebújtunk volna, jött a telefon, hogy ez a fickó meghalt. Felakasztotta magát (gyalog indult hazafelé, és olyan úton ment, ahol szinte senki nem jár este 6-7 felé). Láttam, hogy lelkileg ez annyira megviselte (nem is beszélve arról, hogy azonnal fél6 lett), hogy még enni sem volt kedve. Nem tudtam mit kellene ilyenkor tennem, mit érez ő, aki az utolsó emberek között van, akikkel a fickó beszélt. Átöleltem, puszilgattam. Vártam, hogy hátha sír, vagy csak könnyezik, de semmi. Aztán megvacsoráztunk, és elég szótlannak tűnt, mondtam neki, ha valami nyomja a szívét, lelkét, én meghallgatom. Azt mondta, hagyjam békén ilyen hülyeségekkel, nincs semmi baja, csak fáradt.

Támogatni szeretném, lelkileg mellette lenni, de nem hagyja. Ellök magától (talán felelősnek érzi magát, ha hazahozza kocsival a fickót, ez nem történik meg), ami ugye érthető ilyenkor, de nem tudom hogyan segíthetnék így neki. Hagyjam, hogy magában őrlődjön? Vagy beszélgessek vele erről? Nem tudom mit is tehetnék. Ti mit tennétek a helyemben?