Hisztek abban, hogy egy ember megváltozhat?

Nem.

Fejlődik a személyisége mindenkinek, de az alap ugyanaz marad.

Ha zárkózott, visszahúzódó vagy, nem lesz belőled nagydumás, vagány.

az elsőnél a pont...

viszont akaraterővel vagy külső körülmények hatására, vagy akár pszichológiai kezelés hatására, meg a korral ugye mindenki változik... de nem úgy, hogy gyökeresen kifordul magából és a rendetlenből rendmániás lesz, ha ez így történne, akkor annak valami komoly lelki oka van.... mint amikor egy zabálósból anorexiás lesz stb stb.

vannak dolgok amiket meg lehet tanulni, vagy az ember kontrollálja magát, de a személyiség, az alapvető vonások szerintem nem változnak. max valami trauma hatására... vagy a másik iránti szeretetből az ember másképp viselkedik. pl apu nem szereti az állatokat, a kutyámat mégis megszerette, bár sose vallotta volna be. anyám nem szereti a gyerekeket, de a sajátjait nyilván igen, attól még mert gyerekei lettek soha nem állt le gügyögni mások gyerekeinek hiszen rosszul volt tőle. ilyenekre gondolok.

ez egy jó összetett kérdés, válaszolni se könnyű rá.

hogy lesz egy hazudosból igazmondó, kövérből sportos, gyávából bátor, konfliktuskerölőből olyan, aki kiáll a véleménye mellett... csak hatalmas akaraterővel, gyakorlással, önfegyelemmel. ha az ember beismeri a hibáit, változtathat rajtuk. ha akar.

30N

de ha már családi kapcsolatok, akkor hogy lesz pl a hűtlenből hűséges? sehogy... mondjuk tegyük fel mindenkit sorban megcsal a fazon, egyik ágyból a másikba ugrál, komolytalan...miért? mert nem fontos neki a másik ember, nem igazán szereti, aztán lehet, hogy egyszer mégis lehorgonyoz valaki mellett, mert megőrül érte, mert tényleg beleszeret...

és akkor azt hinnénk, hogy a személyisége változott meg, közben nem, csak egyszerűen fontossá vált számára valaki önmagán kívül.

aki féltékeny típus, az változhat, ha kellő önbizalomra tesz szert,

aki hazudós, az változhat, ha rájön hogy az igazmondásnak sokkal kellemesebb következményei vannak, ha bízik a másikban stb,

egy szűkszavú ember változhat, ha talál valakit, akinek meg tud nyílni,

de mondjuk egy agresszív, pofozkodós partner? nem tudom. az adott párkapcsolatában biztosan nem, de lehet, hogy egy másikban soha nem ütné meg a párját. ki tudja.

de pl egy unalmas, szürke hétköznapi életet élő emberből sose lesz felfedező, kalandor, hegymászó stb... ha mégis, akkor azért, mert ez a vágy már régebben is benne volt. de aki harminc évet tölt el egy irodában és ez tényleg kielégíti és nem vágyik másra mint hogy hazamegy főz mos takarít, az sose fog elmenni barlangászni Mexikóba csak úgy, hiszen egy séta a parkban már kielégíti az újdonság iránti igényét, mert mások a korlátai.

a nyitott emberek szerintem könnyebben változnak, nem félnek segítséget kérni, elfogadják a kritikát, stb,

vannak akik gyengébb szerkezetűek, őket meg bárki megváltoztathatja negatív irányba is pl egy szektam egy vallási közösség vagy egy rossz hatású baráti kör. csak azért, mert bármit hajlandóak megtenni a beilleszkedés érdekében... mert nem elég fejlett és erős a személyiségük. de persze ez is változhat, csak nehezen. :)

Egyértelműen igen!

Ha van kiért! Élő példa erre én és a férjem!

Fénykorunkban mindketten hajtottuk a bulikat, a másik nemet, ment a pénzszórás ezerrel, éltük a fiatalok gondtalan életét, sokszor gerinctelen módon, nem törődve mások érzelmeivel.. mivel van önkritikánk, bevalljuk ország-világ előtt..

amióta egymásra találtunk, mindez megszűnt! Én pl. miatta szoktam le a dohányzásról.

Régen műkörmös, minden héten fodrászhoz járó vendéglátós csaj voltam, élveztem az életet minden szempontból! Otthon rendetlen voltam, a konyhába csak látogatóba jártam, anyukám takarította a szobám..

De 4 éve teljesen megváltozott az életünk, csak egymásnak éltünk, megcsalás, mint olyan, soha nem jöhet szóba egyikünknél sem, pedig előtte előfordult.. összeházasodtunk, született egy kislányunk, leköltöztünk vidékre és boldogan élünk. :)

Én kenyeret sütök, veteményesem van, amit én tartok rendben, azaz kapálok, ültetek stb, mindennap főzök, és rendmániás lettem. :)

Azt hiszem mi vagyunk a legjobb példa arra, hogy az emberek igenis megváltozhatnak! :))

nem. az alap személyisége nem fog megváltozni senkinek. legalábbis példát még nem láttam rá.

de lehetnek olyan rossz szokásai, tulajdonságai, tévedései, amin változtathat.

itt vagyok én, az élő példa. régen elég kicsapongó, pasizós életet éltem, és bevallom, h a párom is elszenvedte ezt. azóta már annyira bánom, h ennyire megbántottam, és fájdalmat okoztam neki.

megbocsájtott, szeretettel fordult felém még azokban az időkben is, mikor más elhagyott volna 2 szó nélkül.

és pont ez a lényege a dolognak: sikerült belátnom, h semmi értelme nem volt annak a sok butaságnak, amit akkor fontosnak hittem.

nem mondanám, h megváltoztam, mert mint említettem, ebben nem hiszek. de sikerült magam mögött hagynom egy olyan rossz "szokást", ami rossz irányba vitte az életem. de ehhez tényleg az kellett, h én magam lássam be. hiába papolt 5 másik ember arról, h szemét módon viselkedek :(

nagyon hálás vagyok a páromnak. megtanultam őt értékelni, amíg nem volt késő, és azóta sokkal jobban szeretjük egymást. néha eszembe jutnak a régi idők, és rossz belegondolni, h az is én voltam. vagyis inkább alkoholmámor okozta személyiségtorzulás. azóta nem is iszom még csak 1 sört sem. nem is hiányzik.

de idő kellett, h mindezt belássam és jó irányba tereljem saját magam.