Miért vagyok nagyon boldogtalan, van családom, barátaim, munkám, és mégis? Van még valaki így ezzel?

Nagyon köszönöm a válaszaitokat, és hogy megosztottátok velem a személyes tapasztalataitokat is. Jó volt olvasni őket :). Nekem is kell a változás. Elkezdtem ezen dolgozni, de még olyan sokszor jön a visszaesés, és ez miatt nagy elégedetlenséget érzek. Érzem a rossz tulajdonságaimat, van belőlük, ezek nem is olyan rég, kb egy éve kezdtek tudatosulni bennem olyan szinten, hogy változtatni akarjak rajtuk és mostmár egy halvány lila fogalmam is van arról, hogy hogyan tegyem ezt. Előtte amolyan saját kis világban éltem, elzárkózva, de egy idő után azon kaptam magam, hogy elkezdtem kifelé tekinteni a kis világomból, önismeretet tartani, érdeklődővé válni, figyelni az embereket magam körül.. És egy ideje elkezdtem elképzelni, összeszedni, hogy milyen akarok lenni, mi az, ami hiányzik belőlem de kellene, csiszolva a jellemem. Nem azt, hogy az emberek milyennek képzelnek el, hanem mi lenne valóban a helyes. "Mindig éreztem éppen akkor mit kell tennem"-hú, ezt szeretném én is elérni..

Hátráltat, hogy önbizalomhiányos is voltam/vagyok, kényszerképzetek másokkal és önmagammal szemben is stb (úgy éreztem mindenki utál, keresztbe akar tenni stb).

Kedves 2-es, akkor neked végül ez hozta a vágyott boldogságot, hogy a lelkire tetted a hangsúlyt, és hogy sikerült a változás? Mennyi idő volt, a 2 év után, hogy igazán érezted, boldog vagy? Talán ez a változás visel meg így, nem tudom? És neked 8-as, neked mi hozta? Ha van kedved részletesebben beszélni róla, szívesen olvasnám el.

Valahol legbelül már régóta éreztem, hogy a fizikai dolgok önmagukban nem hozzák meg a boldogságot, így nem is vártam el sokat a változásoktól, (a pozitívak) viszont frissítőnek jók voltak mindig, mert mégiscsak kizökkentettek a stresszes állapotomból és levettek bizonyos terhet. Fontosabbak kezdtek lenni számomra az emberi kapcsolatok is, és rájöttem, hogy ezekért is tenni kell, energiát befektetni.

"Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz vissza, ha rámosolyogsz egy másik emberre, ő is vissza fog rád mosolyogni, hidd el!" Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor szeretetet kaptam, kölcsönösség elvárása nélkül (főleg flegmább periódusomban). Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez is rásegített arra, hogy változni akarjak. És ne csak kapjam szeretetet, a mosolyt, hanem adjam is. Köszönöm neked is, 6-os, és viszont! Azt hiszem eleget halandzsáztam, bocs, hogy hosszú lett de jól esett leírni.