Nektek menne-e más gyerekét ugyanúgy szeretni, mint a sajátotokat?

Szereteted az illető iránt, és a gyereke iránttól függ szerintem. Én vigyáztam kisgyerekekre, és van amelyik amolyan munka volt érzelmileg csak, de volt amelyiket meg is tartottam volna.

Szerintem az anyaság mércéje, hogy valaki mennyire tudna sajátjaként szeretni egy kis árvát. Vagy épp más gyerekét. A sajátodat könnyű szeretni. Akkor nem is a gyereket szereted, hanem azt a tulajdonságát, hogy a tiéd.

Istenem, ezt a liberális maszlagot.

Egy hétig feküdtünk bent a Heim Pál gyermekkórházban a kislányommal.Volt ott egy másfél éves pici lány,akit nevelőszülők neveltek,de az egy hét alatt egyszer sem láttuk őket.Ez a kislány pár óra alatt a szívemhez nőtt,anyának hívott,én vittem orvosi vizsgálatokra,én etettem meg,pelenkáztam,játszottam vele és én ringattam álomba.Borzasztóan megszerettem.A könnyem csordult,amikor hazajöttünk a kórházból és nem csak nekem,hanem a lányomnak is.Olyan volt,mint ha a sajátomat hagytam volna ott.Szörnyű milyen életek vannak.Természetesen más lenne a helyzet,ha elvált ember gyermekét kéne szeretnem,de ilyen szituba még nem voltam,nem tudok rá válaszolni.

23-as. Az anyaság mércéje nem az, hogy mennyire tud valaki szeretni egy kis árvát, hanem az, hogy mennyire szereti a saját gyermekét. De úgy, mint a sajátodat senkit nem tudsz szeretni, ezért hívják anyai szeretetnek.

Nem vagyok tévedésben, de amit te írsz, az abszolút szubjektív vélemény, nem pedig valamiféle szabály! Hogy milyen anya vagyok, az csak a saját gyermekemmel kapcsolatban látszik, nem a máséval való viszonyomban. A más gyerekével kapcsolatban csak az látható, hogy milyen EMBER vagyok!