Az emberek hogyan veszik rá magukat, hogy gyereket vállaljanak?

Amíg nem leszel felnőtt, addig ezt nem értheted. Tiniként az ember másképp gondolkodik, mint családalapítás előtt álló felnőttként. De még az is lehet, hogy Te majd sosem szeretnél gyereket szülni, ami teljesen elfogadható. Amíg az ember gyermeki nézettel tekint a világra, addig az Ő érdeke, az egoja a fontos, ami így van rendjén. De amikor felnősz, megtanulsz felelősséget vállalni, és nem okoz gondot, hogy másról gondoskodj. Az önös érdek háttérbe szorul. Azt pedig nem láthatod, hogy mit tud adni egy gyermek, egyenlőre csak azt látod, hogy mit "vesz el tőled". Igen, elvesz, igen nehéz, igen fárasztó...de ez az Élet rendje, hogy felnőttként elbírj ezekkel, hogy útnak indíts az Életbe egy másik embert.

Majd rájössz, vagy ha nem, akkor találsz más célt az Életben, de felelősség mindenhol van.

24N (még nem anyuka)

"Amíg az ember gyermeki nézettel tekint a világra, addig az Ő érdeke, az egoja a fontos, ami így van rendjén. De amikor felnősz, megtanulsz felelősséget vállalni, és nem okoz gondot, hogy másról gondoskodj. Az önös érdek háttérbe szorul."

Mihez kell nagyobb ego, minthogy azt hidd, olyan fasza példány vagy, hogy több is kell belőled?

Nem személyeskedés, csak nem szeretem, amikor önzetlennek állítják be a gyerekvállalást. Nem az. Önként vállalod. AKAROD.

Jó ég, egy gyerek nem másodpéldány a szülőkből, pláne nem csak az egyikből. 12-es, elég komoly képzavarban vagy.

Már az sem igaz, hogy a gyerek a szülőké. Nem a szülőké, a gyerek az max. saját magáé, az ő élete az övé, nem tulajdona a szüleinek. Más kérdés, hogy rájuk van bízva és utalva egy darabig. Mert ezt vállalták, igen, minden nehézséggel és örömmel együtt, ami ezzel jár.

erre is meg kell érni.

25 éves vagyok, a barátnőm kisfia 3 éves, és látom, h mennyit kell vele foglalkozni. nekem ez most nem menne, ezért sem vállalunk még gyereket.

egy halom más dolog foglalkoztat (önismeret, tapasztalás, világ megismerése, utazás, stb) ha majd úgy érzem, hogy kész vagyok rá, és csak a gyerekemre akarok koncentrálni, akkor szülök. addig nem. tisztában vagyok vele, h mekkora felelősség, és mennyi áldozattal jár. tudom magamról, hogy egy idő után képes leszek rá, de most csak azért nem szülök, mert a társadalom, vagy bármi/bárki más elvárja.

a terhesség a legkisebb gond, orvosok, szakemberek segítenek, h minden rendben menjen. na de utána a gyereknevelés az igaz feladat, mert ott már nem rohangálhat az ember fűhöz-fához, gyorsan kell következetes döntéseket hozni, h a gyerek értelmileg-érzelmileg úgy fejlődjön, h felnőtt korában megállja a helyét.

épp egy gyereknevelésről szóló pszichológiai könyvet olvasok. nagyon érdekes és hasznos. sajnos sok szülőn látszik, h úgy vágott bele ebbe a nagy feladatba, h fogalma sincs az egészről. utána meg csodálkozik, h a gyerek kezelhetetlen.

ami érdekes, h a könyv olvasása közben jövök rá, h anyum is hasonló módszerekkel nevelt, és nagyon hálás vagyok neki ezért. a legtöbb gyerek, akit nem neveltek, csak nőtt, az nem biztos, h ennyire fel tud nézni a szüleire, és jó a kapcsolatuk.

Én 26 vagyok és még nem érzem magamat készen arra, hogy gyerekem legyen, bár a családi háttér igen zűrös, szóval ez is közre játszhat.

De alapból nem tudok más gyerekétől elolvadni. Erre sokan azt mondják, hogy nem normális mert az anyai ösztön meg a duma, akkor sem megy, hogy oda megyek egy gyerekhez és elkezdjek neki dünnyögni. Szóval 19 évesen még ne is akard rá venni magad a gyerek vállalásra, az vagy jön vagy nem, persze egy megfelelő partner is segíthet a dolgokon, de majd csak később :).

Én 6 éves voltam mikor megszületett az öcsém,rá egy évvel apánk elhagyta a családot.Mivel anyu maradt egyedül a családfenntartó,elég hamar vissza kellett mennie dolgozni,onnantól a legtöbb időt öcsémmel én töltöttem.Én cipeltem bölcsibe,oviba majd suliba,mikor anyu túlórázott én vigyáztam rá,sokszor az orvoshoz is én mentem vele.Mivel egy szobában lakunk,sokszor én keltem fel hozzá mikor sírt vagy rémálma volt.Szívesen segítettem anyukámnak,és szeretem az öcsémet de még egyszer ehhez nem lenne nekem sem idegrendszerem.Mikor hazajövök melóból örülök,ha egy kicsit pihenhetek és nem kell senkit körülugrálnom.

Mikor munkatársaim kérdezték,hogy mikor akarok gyereket,egyszerűen azt feleltem,hogy majd akkor ha ő felneveli helyettem.

Jobb így,hogy szabad vagyok mint a madár,épp elég nekem a munkahelyemen helyt állni,sokszor így is olyan fáradt vagyok,hogy ruhástul zuhanok az ágyba.

A gyerekvállalás olyan,hogy akarod-e vagy sem.Erre nem rávenned kell magad mert az már régen rossz,tele van a GYIK olyan szegény tinikkel,akiknek pokol az élete a szülei miatt.Mikor veled egy idős voltam már akkor tudtam,hogy nem akarok gyereket és ez azóta sem változott.Ne aggódj,ha neked sem változik meg a véleményed,ez még nem jelenti azt,hogy valami bajod lenne,egyszerűen nem akarsz és ennyi.Foglalkozz a testvéreddel,segítsd őt az életben,éld az életed.26/N

Kedves 12-es! Ha tanultál volna egy kis gyermeklélektant, akkor értenéd, hogy mire értettem, hogy aki még gyermeki korban van, a saját egoja előrébb való, mint másról gondoskodni. Nem nagyon érdemes vitába szállni veled, mert nem állunk egy értelmi szinten...

24N