35 felett első gyermek megszülése?
Szerintetek milyen pozitív és negatív érvek szólnak amellet, hogy 38-39 évesen megszüljem életünk első gyermekét. (nem vagyok terhes, szóval nyugodtan írjátok, hogy miért vágnátok bele és miért sem - csak biológiailag, egészségileg érdekel --> vegyük úgy, hogy érzelmileg, családilag minden pozitív és adott).
Soha nem volt abortuszom - szóval ez nem okozna problémát, viszont hát szűk vagyok és a vérnyomásom néha magas - de nem szedek rá rendszeresen gyógyszert.
Belevágnátok, ha szeretnétek?
(Halvaszülés, elvérzés, édesanya egészsége [link]
Ha teljesen a biológiai része érdekel, akkor több esély van a komplikációra, veszélyeztetett terhességre.
Másrészt anyám 39 évesen szült és semmi bajom.
A statisztika is olyan állat, hogy ha rád igaz valami, akkor az egyből 100% lesz.
Nehezebb a teherbeesés, nagyobb az esélye, hogy nem egészséges a gyerek.
De tapasztalatom szerint az ilyen késői gyereket nagyon féltik a szülők. Nagy a generációs különbség, ami sok vitát okoz az anya-gyerek kapcsolatban. Az ilyen gyerekekből lesznek anyuka pici fiacskája, akit az anya nem akar, vagy tud elengedni maga mellől. Tönkre téve ezzel a gyerek párkapcsolatát.
Ha 40 év felett szülsz, már 60 leszel, amikor a gyerek még 20 éves. A nagyanyjának néznek, ezt nem minden gyerek tolerálja.
Természetesen lehet jó kapcsolat is, de ez nagyon ritka.
Ha szeretnél, mindenképpen vágj bele! Statisztikával nem is szabadna elvenni senki kedvét a gyerekvállalástól, hiszen a teljesen egészséges 20 évesnél is felléphet komplikáció.
Ma már olyan fejlett az orvostudomány, hogy minimálisra lehet minden bajt csökkenteni, szűrni, az orvosoknak pedig kötelessége akkor is felhívni a figyelmedet a veszélyre, ha a tanulmányaik szerint 1% esélyed is megvan rá.
Én magas vércukorral és vérnyomással indultam neki a terhességemnek 30 évesen, 3 orvosból 3 mondta, hogy abortusz, mert féltek és nem vállaltak felelősséget.
Én pedig annyira éreztem, hogy minden rendben van, eszembe nem jutott az abortusz, a 9 hónap alatt mindenre odafigyeltem és igyekeztem normális szinten tartani a cukrot, vérnyomást, egészséges gyönyörű kislánynak adtam életet, aki már 2 éves is elmúlt. Tudom, hogyha akkor az orvosokra hallgatok és elvetetem, talán soha az életben nem lehetett volna gyerekem, vagy nem tudok teherbe esni.
Természetesen meg kell hallgatni az orvosokat, de ha azt érzed, hogy képes vagy valamire és nem vagy felelőtlen, akkor bele kell vágni.
A párom orvosis én évekig gyógypedagógiát és genetikát tanultam.
Amellett, hogy teljesen tisztában vagyok a rémisztő adatokkal, ami amindenféle genetika és egyéb nem örökletes, de a prenatálisan, perinatálisan kialakuló betegségeket és rendellenességeket illeti, nem 50 évesen szeretnék a kislányom, kisfiam ballagására menni....
Ha mégis valamilyen oknál fogva így alakulna és hamarabb nem lehetne gyerekem, alapos, MONDOM ALAPOS kivizsgálás után belemennék, ha minden rendben van.
És azért az sem mindegy, hogy 35 vagy vagy majdnem 40!!! Minden 5 év alapos kockázatot hoz maga után 30 felett.
Manapság ez már teljesen elfogadott, általános dolognak számít. Igaz, én sokkal fiatalabban szültem, a környezetemben alig-alig vannak huszonéves anyukák, a többség 30 felett, nem ritkán 35 után vállalta az első babáját. Aztán van, akiből jó szülő lett, másból nem, de szerintem ez nem az életkorukon múlt, hanem az alapvető jellemvonásaikon.
Ha most érkezett el az ideje annak, hogy családot alapíts, akkor most vágj bele. Ennyi. Az olyan megjegyzéseket meg, hogy "Közel 60 éves leszel a gyereked ballagásán" nyugodtan engedd el a füled mellett, hiszen egyrészt még nem leszel annyi, másrészt meg manapság egy 60 éves sem számít öregnek egyáltalán, ha ad magára.
Szóval csak rajta, sok sikert, jó egészséget kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!