Van aki mai napig nem tudta kiheverni a szakítást?

Hálisten nincs. Az előző párommal egyszer szakítottunk, mert tudtuk, hogy nem illünk össze. Így aztán újrakezdtük. Hiba volt.

Annyit mindenesetre ért, hogy most már tudom: ha egy kapcsolatnak vége, nem táncolok vissza. És amikor másodszor vége lett, sokkal könnyebben engedtem el.

Én még középiskolában jöttem össze egy osztálytársammal. Együtt voltunk 1 évig, majd kirakott, mert dohányoztam és ő nem szereti a dohányosokat. Szerinte undorító emberek. Ez a dolog a kapcsolatunk elejétől probléma volt. Szép lassan, fokozatosan szoktam le a cigiről, de mire végleg abbahagytam volna, ő kidobott.

Évekig egyedül volt, nekem volt más barátom. Nem érdekelt nagyon a srác. Eleinte szenvedtem pár hónapig, de aztán elfelejtettem hamar azt, amit velem művelt.

Egy csajszival nagyon jóba voltam, aki szintén az osztálytársunk volt. Sok mindent megbeszéltünk, közte azokat a problémákat is, amiket ezzel a sráccal éltem át.

Aztán egy nap ez a lány meglopott a suliban 5ezer forinttal. Volt tanú rá, látták is többet, ahogy kiveszi a pénztárcámat, de mivel nem találták meg nála a pénzt órákkal később (mert az ofő ekkor foglalkozott a problémámmal ofő órán), ezért nem lehetett rábizonyítani. A többi diáknak meg emiatt nem hittek.

Eltelt azóta 7 éve. Én férjhez mentem, gyermeket szültem.

Kb. 1,5 éve láttam fb-on hogy kapcsolatban van egy a két jómadár.

Először sokkolt a hír, azt hittem, hogy valami jó poén, de nem.

A lány láncdohányos. Többet költ cigire, mint alapvető higiéniára. A srác pedig sikeresen összejött egy tolvajjal.

Amolyan zsák a foltját effekt lett belőle. Gratulálok nekik, remélem együtt fognak megöregedni.

Örülök neki, hogy egyikkel sem maradt tartós kapcsolatom és hogy mind a kettő megkapta méltó sorsát.

A lány munkanélküli lassan 3 éve, nem is hajlandó dolgozni. A srácnak pedig egészen mostanáig nem volt kapcsolata.

Egyébként nem szeretem a srácot. Inkább csak lenézem. Még sajnálni sincs kedvem. Számomra a sors elégtételt vett rajtuk!

Igazi tiniszerelem volt!

15 évesen kezdődött, akkor ismertem meg Lacit. 2 évig voltunk legjobb barátok, aztán ő szakított a barátnőjével, és összejöttünk, együtt voltunk 1 évet, aztán visszament az exéhez, akkor nagyon megzuhantam, nem olyan tinidepresszióm volt, hanem igazából összetörtem.

Eltelt 2 hónap, és találkozni akart, elmondta, hogy hiányzom neki, és még szeret, csakhát Nellit is szereti (a barátnőjét), és nem tudja, mi legyen... Sírtunk egy sort egymás vállán, aztán szeretők lettünk. Együtt töltöttük az egész napot, aztán este átment a barátnőjéhez, és aludt. 4 hónapig ment ez így, majd meguntam, és kértem, hogy döntse el, mit akar. Képtelen volt rá, viszont a másik csaj idő közben kidobta. Jó volt nekünk így együtt, amíg meg nem csalt egy másik barátnőmmel fél év múlva. Akkor teljesen kiszálltam az életéből, megszakítottam minden kapcsolatot, elvarrtam minden szálat. Mivel ez nyáron volt, pont kapóra jött, hogy szeptemberbe vidékre költöztem az egyetem miatt.

Azóta voltam férjnél, elváltam, van 2 gyerekem, és hála a közösségi hálózatnak, újra "felvettem vele a kapcsolatot" nem beszélünk, csak visszajelöltük egymást. És ő lassan 1 éve újra együtt van Nellivel.

27/N