Miért nem lehet elfogadni engem így? Mit csináljak, hogy ne legyen ez? Már nagyon unom.
Először is köszi hogy végigolvassátok, és ha segítetek azt is előre köszönöm. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Buddhista vagyok két éve, és szerzetesi szabályokat is betartok, az édesanyám viszont nem képes arra hogy így elfogadjon engem teljes mértékben. Valamikor bár hónapokig nem vet oda nekem semmit, de van hogy azt kritizálja hogy én mennyit ülök, hogy mennyit meditálok, hogy nem érdekel a külvilág, hogy belemélyedtem a buddhizmusba, hogy nem pasizok, meg olyat megkérdez hogy "mi van, szerzetes vagy?" és a többi.... Már nagyon kezdem unni. Rengetegszer megmondtam már neki hogy ez az én életem, nem az övé, ezt az életet én élem meg, és nem ő, nem ő fog helyettem élni, ne erőltesse rám az akaratát mert én nem szeretném. De hiába, egyszerűen nem képes hosszútávon mindezt észben tartani, és ez az egész kapcsolat ami közöttünk van nem egy kiegyensúlyozott anya-lánya kapcsolat, mert nem képes elfogadni engem úgy ahogyan vagyok.
Holott nincsenek zűrös ügyeim, segítek neki is elég sokat a háztartásban is és lelkileg is, amikor kell, mert elég sok rossz dolog történt az életében, nem vagyok ingyenélő, kedves vagyok vele, ajándékokat is adtam neki mostanában is, szóval nem lehet azt mondani hogy én is hibás vagyok, és nem csak arról van szó hogy ő beleköt az életmódomba. Különbenis két éve ez megy, kisebb-nagyobb szünetekkel megszakítva.
Az a gond hogy közel van afelé a személyiségtípus felé, aki próbálkozik a saját akaratát rápakolni másra. Nem tudom mit tehetnék, neki van a fejében egy álomkép a jövőről miszerint én majd jól bepasizok, aztán gyerekem lesz meg összeházasodok és örökre elfelejtem a magányos meditációkat. AZt látom hogy őrlődik. Engem nem akasztanak ki a mondatai, mert szerencsére nem túl gyakori már, de látom rajta hogy őrlődik és nem tetszik neki az életem.
Elképzelésem sincs hogy mit csinálhatnék. Egyszerűen nem tudom, mert hiába mondtam neki hogy ezt az életet nem fogja helyettem leélni, azóta is csak a saját gondolatait látja.
Nekem pl anyukám régen ezt mondta mindig, ne csináld ezt a hülyeséget! Szomorúvá teszel... hát nem szereted anyádat?
Attól még hogy ezt csinálod nem okozol olyan lelki borzalmakat neki, én ahogy látom, persze nem tudhatom ennyiből: de inkább csak ezzel próbál irányítgatni, mert van egy elképzelése és nem képes rajta változtatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!