Van olyan anyós akivel nincs probléma (mármint akivel együtt is laktok)?

:) a volt páromnak az anyukáját imádtam..együtt éltünk..és sokáig a mama miatt nem akartam elköltözni, pedig már éreztem, hogy nem olyan a kapcsolatom a fiával:) Mai napig barátnők vagyunk és találkozgatunk, nagyon jó ember...

és hogy mi lehetett a titkunk?

őszinte voltam vele, sosem "nyaltam" a fenekét, sem akkor amikor megismertem..sem később.. a fejéhez vágtam, ha valami nem tetszett...

Az ő közvetlensége is számított és az, hogy látta nem akarok rosszat a fiának, sőt inkább segítettem a kapcsolatukat.. Nem "vettem" el tőle a fiát... Illetve sosem akart belerondítani a kapcsolatunkba..

szóval léteznek jó anyósok:))) igaz..végül nem lett az, de valakinek biztos az lesz:DD

Nem élünk együtt, de szerintem jobb így. Így tök jól elvagyunk, nincs semmi gond, de Ő olyan típus, hogy mindennek azon az adott négyzetcm-en kell lenni, ahol Ő megszokta és elég sok mindent gyűjtöget is..

Ebből biztos lennének problémák, ezért én örülök, hogy nem kényszerülünk egy háztartásba.

Nekem nagyon nagy szerencsém van az anyósommal (apósommal is). Igaz, nem lakunk együtt, de az se stresszelne túl, úgy érzem. Mindig tisztelettel vagyunk a másik iránt, jókat szoktunk beszélgetni. Ő pedig nem szól bele semmibe, de télleg semmibe (pedig már gyerek is van)! Az a max, hogy néha(!) csak óvatosan megemlíti, hogy szerinte x dolgot hogy kellene, de sosem erőlteti, csinálhatom ahogy akarom, illetve meghallgatja és megfontolja az én álláspontomat is. Nem gyereknek néz, hanem felnőttként kezel.

Ilyen szempontból jobb vele, mint az én anyukámmal. Nagyon szeretem őt, de ami tény az tény, neki ha véleménye van dolgokról, akkor addig mondja, amíg úgy nem lesz, vagy jól össze nem veszünk.

Egyébként exemnél megtapasztaltam, hogy milyen a rossz anyós(jelölt). Nem fogadott el úgy, ahogy vagyok. Meg egy csomószor rossz szándékot feltételezett ott, ahol nem is volt még rejtett hátsó gondolatban se! Akkor jött a hosszas magyarázkodás, hogy megbéküljön. Rideg volt a légkör egy idő után, főleg, amikor kezdtek volna komolyabbra fordulni a dolgok. De ez már a múlt, szerencsére.