Miért nem tudom szeretni a szüleimet?

Nézd..gondolom, kamasz vagy. A kamaszkor általában már nem arról szól, hogy minden gondolatunk a szülők körül forog, próbálunk lázadni, néha ok nélkül gyűlöljük a szüleinket. De vannak sokkal rosszabb szülők is, akik elhagyják a gyereküket, szenvedélybetegek és tönkre teszik a családot, verik egymást stb..A te szüleid biztosan a legtöbbet akarják belőled kihozni és egész biztosan nagyon szeretnek téged. Nem tudom pontosan,milyen a kapcsolatod velük, szoktál-e velük komolyan beszélgetni. De ha nem, akkor szerintem épp itt az ideje. Hidd el, anya, apa is csak egy van és ha esetleg történne velük valami, borzasztó lenne neked. Én is gyakran veszekszem anyukámmal, de ettől függetlenül szeretem és még csak belegondolni sem merek, mi lenne, ha elveszíteném. A szülőkre szükséged van, amíg nem vagy teljesen önálló. Bár még akkor is egy biztos pontot jelentenek az életedben.

15/L

Én sem szeretem a szüleimet. Mostanra (28 vagyok) ráöttem, hogy kötődm hozzájuk, és ez ellen már nem is hadakozom, de arról sajnos lekéstek, hogy szeretni tudjam őket. Hasonló volt a gyerekkorom, mint neked.

Annyit tudok tenni, hogy ezeket az érzéseket lerendezem magamban, hogy a saját gyerekemnek boldog gyermekkort tudjak biztosítani, és ne ezt a kapcsolati mintát adjam tovább.

Talán mert az a normális? Ha észreveszed, senki sincs jóba a szüleivel. Sok ismerősöm van, de még egyet nem láttam, h értelmesen beszélne a szüleivel, vagy a jelét mutatná annak h szereti őket. Meg amúgy is ott a barátod, minek kellene még a szüleid is törődjenek veled, ugye? Nem mondom hogy kötelességed körbenyalni őket, de h undorodsz tőlük? Ez már sok! Bántottak valaha, vagy értek úgy hozzád?

Amúgy zavar egyáltalán, h nem szereted őket? Ha nem akkor meg minek foglalkozol az egésszel? Ne törődj ugyan úgy velük mint eddig, pár év és úgyis aktuális lesz a költözés.