Mi a megoldás egy ellaposodott kapcsolatban?

Szia!

Ilyenkor jön az a megoldás, hogy "átgondoljátok/újragondoljátok" a kapcsolatot. Ez pedig azt jelenti, hogy nem szakítotok; de adtok egy időtávot, amíg nem beszéltek egymással, nem látjátok egymást stb. mondjuk 2-3 hét. Annak alapján le lehet szűrni a tanulságokat.Ha nem hiányzik bitangul és 1 hét múlva sem azon kattog az agyad, hogy "én mindjárt felhívom"; akkor az már részedről sem szerelem. Lehet, hogy csak már ragaszkodtok egymáshoz, mert ez az első komoly kapcsija mindkettőtöknek és nem mertek lépni ; de az is lehet, hogy mindkettőtök alig várja már hogy leteljen az az x hét.

Ha 2 ev utan unatkoztok egymas mellett, akkor mi lesz 20 ev mulva?

Mindenkepp probalj vele beszelni, hogy ez igy nem jo neked, es persze mondd el, hogy mi a vagyad. Kerdezd meg tole is meg, hogy hogyan kepzeli a kozos jovooket. Ezek utan amilyen valaszokat kapsz, ugy donts.

Remelem egy kicsit segitettem :))

Mintha a saját problémámat olvastam volna, csak a számok nem egyeznek. Én majdnem 8 évig voltam együtt a párommal, az utolsó 2 év alatt, ellaposodott minden, pontosan azok voltak a problémák, amiket Te is felsorolsz. mindenre sajnálta az időt és a pénzt, csak a számítógépre és a motorra nem. legszívesebben a kertbe sem ment volna ki (hozzáteszem, mi együtt is éltünk ebből a 8ból 4 évet.)

fél évig minden egyes alkalommal, mikor semmihez nem volt kedve, mondtam, hogy ez így nem lesz jó, azt hitte viccelek, és magától értetődőnek vette, hogy együtt leszünk életünk végéig.

Egyszercsak betelt a pohár, szünetet kértem, hazaköltözött, egy hónapra. Azalatt sokkal másabb jobb kedvűbb, felszabadultabb lettem, magammal is foglalkoztam, nem hanyagoltam el magam, mint előtte, és hiába nagyon fáj az a 8 év, mert én is ugy indultam neki, hogy vele fogok megöregedni, de mégis ugy látom, hogy ez volt a legjobb döntés, hogy véget vetettem a kapcsolatunknak.

Csak az bánt annyira, hogy hiába figyelmeztettem 1000szer, nem tett akkor semmit azért, hogy helyrehozzuk a dolgokat.

12:11-esnek:

Bár nagyrészt igazad van, azért annyi megjegyzésem lenne, hogy nagyon tipikus az, amit leírtál. Az, hogy a nők nem tudnak ülni a seggükön, mert mindig étterembe, meg színházba kell menni, tipikusan mai jelenség. Meg ezerszer figyelmeztetés és hasonlók. Férfiak és nők különböznek. Ha én nem akarok színházba menni, valami sekélyes darabot megnézni, akkor nem megyek. Én sem kényszerítem rá a nőt, hogy barkácsoljon velem, meg nem hisztizek, ha ezredjére sem hajlandó nekem hegeszteni és fűrészelni.