Van itt olyan, aki boldogtalan kapcsolatban/házasságban él és mégsem lép? Miért?

Sajnos én egy ilyen házasságban élek. Van egy kisfiunk, miatta nem akarom szétrobbantani a családot. Sok problémánk volt az utóbbi időben ami idáig vezetett, ez főleg a pénz miatt volt, de most hogy az anyagiak helyreálltak, sajnos a kapcsolat mégsem alakul sehova sem. Pedig tennénk érte, de bennem meghalt valami.

Máshoz kezdtem vonzódni, de nem fogok lépni az ügyben, a fiam miatt nem tehetem. Még azt sem mondhatom, hogy egyedül nem tudnám eltartani... de az érzelmi hátteret nálam egy apa és egy anya jelenti, és szeretném ezt neki biztosítani. Nem vitázunk, tuladjonképpen szeretjük egymást, csak bennem nagyon sok a tüske, ami miatt már sosem lesz olyan, mint amilyennek lennie kellene. Így elnyomom magamban a másik iránti érzéseimet, néha kicsit jobban nekikeseredek, de a kicsi miatt összeszedem magam, ő nem veheti észre rajtam, hogy belül szenvedek.

Én a gyerekeim miatt nem lépek, imádják az apjukat, nem tudnék a szemükbe nézni, ha lépnék és elvenném tölük a mindennapi "teljes életüket". A páromba már rég nem vagyok szerelmes, nálunk is nagyon sok minden történt, de nincs veszekedés, csak egy olyan "langyos" kapcsolat van közöttünk. A barárti és ismeretségi kör kívülröl egy gyerekekkel sokat törödö, kiegyensúlyozott, boldog családnak lát, a gyerekeim is így érzik csak sajnos én nem :(

39/ N

Egy boldogtalan kapcsolatban csak a lelépés számít lépésnek?

Nem hinném, csak ez a megszokott és a kényelmesebb.