Hogyan győzzem meg őket, vagy beszélni velük?

"Szüleimmel, húgommal mindig veszekszek, simán tudnék nélkülük bolgogulni, élni, na de nem itt. "

Lehet, hogy úgy érzik, hogy elhagynád őket, valahogy nem úgy írsz róluk, mintha számodra olyan fontosak volnának. Ne érts félre, én is külföldön élek, de lehet, hogy nekik nem is azzal van a gond, hogy külföldre mennél, hanem azt érzik, hogy nem igazán szereted őket. Egy szülő másként gondolkodik...gondolj bele, ha te is szülő leszel, nem lesz könnyű a gyerekedet elengedni tőled x km-re, ahonnan talán évente 1-szer jár haza. Egyébként hány éves vagy? Ha már diplomás vagy, nem vagy kiskorú, oda mész, ahová szeretnél, max. csak nehezményezhetik, de nem tilthatják meg. A szüleidnek is azt kellene nézni, hogy téged mi tesz boldoggá...de miért érzem azt az írásodból, hogy nem igazán érdekelnek ők téged? Valahogy a stílusodból ez jön le...talán ez a problémájuk ezzel az ötlettel. Egyébként külföldön sem könnyű, főleg, ha egyedül jössz. Nem biztos, hogy tetszeni fog, szóval nehogy azt hidd, hogy itt minden aranyból van. Ha nem fog tetszeni, lehet, hogy visszamész a szüleidhez, szóval ne vágd el velük a köteléket.

Nem kell meggyőzni. Felnőtt vag, ha akarsz mész és kész.

Nem maradna egyedül, ráadásul kintről támogatni is tudnád anyagilag, ha kell.

Szerintem igazából... Anyukád csak félt Téged. Szimpla félelem van a düh mögött, mint általában.

Talán próbáld megnyugtatni a részletekkel, találjátok ki együtt hogyan fogsz kint boldogulni. Elvégre egy szülőnek mégis csak az a dolga, hogy aggódjon.

Amúgy a problémádat teljesen értem olyan szempontból, hogy nem vagy egészen a család része, én sem igazán... És én is nagyon szeretnék már külön, SAJÁT életet. Bár, azt hiszem én még félnék egy kicsit saját lábra állni (18 vagyok csak), hisz hirtelen tényleg egyedül csinálhatnék mindent. Nem tudom, mi a megoldás, de egy idő után úgy is elkerülhetetlenek ezek a dolgok.

Beszélj anyukáddal!