Miért ír ki egy családos anya, mindent a nagy (17 éves) lányáról (is)?
Nagyon furcsa nekem már az is, hogy a facebookra olyat ki rak, hogy hányas jegyei vannak a lányának, mit dolgozik, mit eszik a kutyája stb... egy lassan 40 éves asszonynak már rég túl kellett volna ezen jutni, meg nem a 17 éves lányát leírni a facebookon, 100 kép kiséretében. Még pici babákról szokták ezt, hogy van 1 album, és olyan képek vannak bent, hogy szinte 5-6 képen lehetne játszani azt a játékot, hogy 'Találd meg a 3 eltérést a képen'.
Mit gondol ilyenkor magában egy Nő, mikor kiírja az életét egy közösségi módulra? Miért ott éli az életét?
válasza:Anyám ugyanezt csinálja velem, ez neki még újdonság és nem érzi, h gáz. Már külön élünk és így "törődik" velem.
Általában rosszul sikerült, idióta képeket rak ki és a fél város azon röhög (mivel pedagógus és kb mindenkit ismer).
Minden képemet lájkolja + kommenteli...
Csak megunja, de, legtöbbször rá kell szólni, h ez már gáz.
válasza:Köszi mindenkinek!
Nem vagyok féltékeny, mert nem tudnám elviselni sem, hogy anyu folyton a nyomomba lenne az androidos telefonjával, és kattogtatná a napi fotókat, hogy színesebb legyen a Facseprofilja.
Nem (nagyon) húztam fel magam rajt, csak inkább furcsáltam is, egy 40 éves Nőnek már ennyin túl kell haladnia, és az' vesse rám az első követ aki nem így gondolja' Nem azért mert más a véleménye stb... Csak egyszerűen az, hogy ennyire unatkozik és a facsén még tud arról pampogni, hogy Ő mennyit letett az asztalra... Hát nem többet mint más..
válasza: válasza:Utolsó előtti: Félreértettél te is, ahogy itt még páran, bár nem azért mert más a véleményed, hanem mert azt hangsúlyozod, irigy vagyok.
Miért lennék irigy? Főleg, olyan dologra amit szégyelnem kéne, pl: anyám rólam posztol az üzenőfalán, ne röhögtess már, ha kiakarok valamit rakni magamról, majd kirakom ÉN, nem kell, hogy ANYA rakja ki...
Unalom-->Volt bent valami, hogy elolvasom, és unalomból ezzel foglalkozom, és abban is, hogy felidegesített, de inkább azért is idegesített fel, mert a lánya is 'olyan', így egy kicsit rám tört,hogy az alma nem esett messze a fájától. De az irigységből semmi nem igaz, ha rám lenne kényszerítve az étterem főznék magamra. Szerencsére Anyukám nem elmeháborodott, talán én sem lettem az.
Utolsó: Valahogy úgy érzem én is.
Köszönöm nektek is
válasza:Nos... én nem származom gazdag családból, évente ha 2-szer elmentünk étterembe, akkor már sokat mondok. Azonban tavaly nyáron egy olyan családnál dolgozhattam "bébiszitterként", akiknél abszolút nem probléma a pénz és igen, bizony sokszor előfordult, hogy napi KÉTSZER is étteremben ettünk, mert anyukának nem volt kedve pepecselni a kajával, de hidd el abszolút hozzá lehet szokni! Én szeretem anyu főztjét és szeretem a sajátomat is, de nem igen jutott eszembe, amikor közölték, hogy megint étteremben eszünk, hogy "áá fene... inkább nekiállok főzni".
Ettől függetlenül egy nagyon kedves, normális család volt! Igen, fura volt számomra a rongyrázás, mert én nem így nőttem fel, nem jártam elit strandokra, klubbokba, nem ülhettem fel minden fizetős hintára kétszer és nem kajáltattak étteremben minden héten nagyon MINIMUM 5-ször, de ettől függetlenül ők is csak emberek, csupán más értékrenddel bírnak.
Nyilván ez a hölgyemény is más értékrenddel bír. Lehet te über gáznak érzed fiatalként, de a nő barátai, rokonok, stb. abszolút nem gondolják ezt cikinek... Nem tudhatod.
Köszönöm szépen neked is.
Igen valóban nem tudhatom,hogy alapból milyen emberek, csak amennyit mutatnak magukból, meg amennyire igazából 'ismerem' őket. Valószínű majd kiderül milyenek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!