Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Nem bírok a szüleimmel élni,...

Nem bírok a szüleimmel élni, nincs még pénzem elköltözni mit tegyek?

Figyelt kérdés
Már régóta nem szeretem a szüleimet,főleg apámat nagyon megutáltam..Minden apróságba beleköt egy kukkot nem szólunk egymáshoz szinte úgy élünk csak akkor szól hozzám ha valamit nem csinálok jól és kész.Sokszor nevezget,ha tesómat megkérem,hogy segítsen:ne én adjam neki a feladatot szemétláda,belekötött,hogy nevetek,hogy úgy mint egy szaró egér.Anyum kis apróságon összekapott velem és akkor Apám meg leférgezett.Mikor dolgoztam és másnap pihentem sokáig mert elfáradtam akkor egésznap fekszek mint egy kutya...stb szval nekem már teljesen betelt a pohár teljesen megútáltam.Legszívesebben mennék már nagyszüleimhez de ők meg sajnos nagyon messze laknak és nincs munkalehetőség arra.Barátomék se tudnék most menni családjával él,munkám sincs még nem szeretnék senki nyakára lenni. Anyum 1 éve beteg nem nagyon jönnek rá az orvosok mi baja is lehet.Sokszor rosszul van,de vannak tűrhetőbb napjai is.Előfordul,hogy amikor rosszul van én épp nem vagyok itthon le vagyok osztva.De ha épp nagyon rosszul van és itthon vagyok akkor itt vagyok vele,de előfordul,hogy dolgom van itt van apa vele de akkor is le vagyok osztva,h már megint megyek.Én is szeretnék élni ami tőlem telik megteszem de nemtudok/unk sokat segíteni rajta.Itthon is amit tudok megcsinálok nem is nagyon mozdulok ki mostanába max csak hétvégente de néha az is zavarja őket.
2012. szept. 15. 19:07
 1/4 anonim ***** válasza:
Erre szerintem nincs jó megoldás. Sokszor kerül fel hasonló kérdés, és leginkább az a válasz, hogy költözz el, ha nem megy, akkor is. Az igazság az, én is pattantam az első adandó alkalommal.
2012. szept. 15. 19:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
60%
Sajnos elég sokan élnek így. Olyan apád van, akinek nem kellett volna gyerek. Elég szar gyerekkora lehetett, de sajnos ez nem mentség. Ezért lelki sérült a magyar nemzet nagy százaléka, mert ilyen a családi élet. Így nőnek fel, mint Te. Az apádra ráférne egy verés. Alapos verés. Hogy mi ebből a kiút? Sajnos nem tudok jó ötletet adni. Menekülni kellene, messzire és vissza se nézni. Próbálj törekedni arra, hogy Te ne válj olyanná, mint Ő. Ezt akkor hasznosítsd majd, mikor saját családod lesz.
2012. szept. 15. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Nem tudom hány éves vagy, de átérzem a helyzeted. Énis így voltam, nagyon rossz volt otthon a hangulat, nagy volt a feszültség és mindig engem okoltak érte, sokszor nem is tudtam, hogy pontosan épp mit követtem el, de már ordibáltak, velem, egymással, az mindegy volt. Néha apám helyben is hagyott.

Alig vártam, hogy 18 éves legyek, és szabadon mehessek, amerre akarok. Persze amikor 18 éves lettem még nem tudtam eltartani magam, de dolgozni kezdtem gimi után és eleinte itt-ott laktam, hivatalosan otthon, de valójában heti 1-2 napot töltöttem csak otthon, akkor is csak rövid időt, a többi időmet épp aktuális pasiknál, barátoknál töltöttem. Aztán egy idő után stabil kacsolatom lett, és 20 évesen már a barátomnál laktam, 21 évesen már elég stabil volt az anyagi helyzetem ahhoz, hogy egyetemre jelentkezzek, ahova fel is vettek, onnantól pedig sima ügy volt, kollégiumban laktam és diákmunkából éltem (még a diákhitelt is csak akkor vettem fel, amikor erasmusra mentem, mindössze 1 félévre). Egyébként közben megjavult a kapcsolatom a szüleimmel, de ez annak köszönhető, hogy nem vagyunk összezárva, távolból könnyű jó kapcsolatot ápolni. Ma már diplomásként teljesen jól alakul az életem.


Ezt csak azért írtam le, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül, és érdemes kivárnod, amíg elköltözhetsz. Ha szüleid annyira azért támogatnak, akkor egyszerűen jelentkezz másik városba egyetemre, és kollégistaként, úgy, hogy az egyetem mellett dolgozol simán el tudod tartani magad. Szóval van kiút és nem vészesen nehéz, nem kell tőle megijedni.

2012. szept. 15. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a jó tanácsokat!Az az igazság nem voltam sose egy nagy tanuló,21 éves vagyok mindig igyekeztem tanulni sose voltam lusta de akkor is csak közepes tanuló voltam világ életembe,így egyetem nem nagyon jöhetett szóba nálam.Sokszor nehezen is fogok fel dolgokat így türelem kell hozzám,bár barátaim,barátom szerint nem vészes.Most szakmát szereztem keresem ezerrel a munkát is,csak sajnos nagyon nehezen akad és úgy érzem itthon sincs nagyon elnézve,szerintük nem igyekszek keresni mert nem éppen mindennap nézem az állásajánlatokat.Lehet kimarad 1-2 nap de amikor tudom nézem.Apummal régen jó volt a kapcsolat amíg kicsi voltam aztán ahogy kezdtem felnőni és elmenni bulizgatni vagy ilyenek onnan kezdődött az egész kapcsolatromlás.Nekem is mint minden embernek meg van a magam hibája tudok nagyon makacs is lenni és Apummal is lehet ezért is van sokszor vita de mostanába igyekszem elengedni a fülem mellett a dolgokat.Meg az esik nagyon rosszul,hogy különbséget tesz Hugom és köztem amit már mások is észrevettek.Neki nem ad annyi feladatot meg Hugom se az a nagy kimozdulós pont mint Apám lehet azért is van ez,de én más vagyok.Én szeretek világot járni,emberek között lenni,barátokkal is sok közös élmény van szerencsére és szeretem tovább fejleszteni de ha munka van akkor élek vele és arra öszpontosítok.
2012. szept. 15. 21:50

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!