Mit tehetnék értük és magamért? Van kiút ebből a helyzetből? Hosszú, de nagyon fontos, kérlek!
Anyu és apu még óvodás koromban elváltak, én anyuhoz kerültem. Miénk maradt annak az önkormányzati lakásnak a használati joga, ahol előtte éltünk. (Később amikor lehetőség adódott rá, ezt a lakást megvásároltuk.) Anyu nagyon hamar újraházasodott, egy nem régóta Magyarországon élő erdélyi férfihoz ment hozzá, hamarosan közös gyermekük is született. A mi kapcsolatunk itt teljesen megromlott, szerettem is a férfit meg nem is. Öcsém került előtérbe, engem mindig csak bezártak a kisszobába,nappal is amikor szeretkeztek, stb.. Egyszer lehánytam az ajtót, mert nem engedtek ki, akkor sem amikor annyira rosszul voltam, hogy könyörögtem hadd mehessek ki a mosdóba.. Természetesen lehordak, megvertek. Nevelőapám rengeteget ütött, szíjjal is. Egy idő után anyu is elkezdte, állandóan rajtam selejtezte le a fakanálkészletet (azzal a jelszóval, hogy gyenge a keze). Voltak rosszaságaim, volt, hogy megérdemeltem, de azt nem hogy egész életemet büntetésben és rettegésben éljem le, bántalmazva, hazugságokra kényszerítve, csak arra kellettem, hogy a gyereket pesztráljam, senkivel nem találjkozhattam, láthatásra is alig engedtek el, akkor is csak rengeteg "gyakorolni valóval" (ekkor még kitűnő tanuló voltam, versenyekre jártam, imádtam tanulni). Amikor a kicsi nagyobb lett, hitelt vettünk fel, és vettünk a másfél szobás lakás helyett egy kétszobásat, ahol eltűnt az addigi picim magánéletem is, mert a saját kis szobám helyett egy szobába kerültem öcsémmel, én pont akkor kezdtem már nőni,nőiesedni. Ráadásul olyan rosszul nevelté a kissrácot, hogy állandóan csak kitolt velem, bemártott, sosem fogadott szót nekem. Ahogy elkezdtem serdülni, egyre több furcsaságot tapasztaltam, nevelőapám mindig kellemetlen helyzetbe hozott, meztelenül álldogált az ajtóm küszöbén amikor anyukámék nem voltak itthon, rengetegszer rámnyított a fürdőbe stb.
Egy idő után elkezdett tapogatni is, nem feltűnően, csak ölelés közben a seggemet simogatta és hasonlók. Mindezek mellett anyukámat is ellenem uszította, mindent elhordott otthonról és rámfogta. Szenteste a kórházban kómában fekvő nagymamám és szintén kórházban levő nagypapám lakásának kulcsait ellopta, és egy szőke fiatal csajtszit k*rogatott, hiába nyomta anyám a csengőt folyamatosan.
Elköltöztem, apukámékhoz. Jelenleg az a helyzet, hogy tegnap anyukám sírva telefonált: a párja négy napja nem ment haza! .. egy nővel van.. és már szóltak a munkahelyéről, mert szó nélkül nem ment be oda sem, nagyon haragszik a főnöke. Egy barátja felhívta anyámat, hogy a nevelőapám azt üzeni, kérjen tőle anyukám bocsánatot, akkor talán majd hazajön, egy pár nap múlva.
Anyukámnak nincs pénze, leszázalékolt, és nem csak amolyan látszatra, tényleg nagyon beteg, hiába keres munkát, nem is tudná elvégezni, csak ha tényleg könnyű lenne. Havi huszonvalahányezret kap hosszú évek óta, meg a gyerektartást. A lakásokon jelzálog, meg adósságok, szintén a férjének köszönhetően..
Lelketlenek vagytok.
Bántottak, de attól még nem kell nekem is őket.
Amit tudtam megtettem, megszakítottam a kapcsolatot. De ha mondjuk egy hétig nem megy még haza a férje, nem lesz mit enniük, ÉRTITEK?
Tulajdonképpen mindig csak ilyen idióta válaszokat kapok, nem is értem mit vártam.
Anyukám beteg, nem csak fizikailag, lelkileg is. Már betegen is született. Nem tudom, hogy meddig fog élni még, nem hiszem, hogy sokáig. Az orvosok sem tudnak mit csinálni, nem foglalkoznak vele. Nincs tisztában a lehetőségeivel, a főzésen kívül nem ért semmihez. Szakmája a cipőfelsőrész készítés, de mivel már alig lát, hosszú évek óta, nem is tudná ezt a szakmáját űzni. A városban ahol élnek nemigazán van munkalehetőség. Én a fővárosban lakom, és még nekem sincs. De ha valaki tud Dunaújvárosban állást egy leszázalékolt beteg nőnek, feltétlenül jelezze. Keresett, de még nem kapott. Nem véletlenül.
Ráadásul a lakásból sem nagyon mer kimenni, mert fél hogy a férje kizárja, elviszi a maradék dolgait is és stb. Plusz a gyerekre is neki kell vigyáznia, én másik városban lakom, nem tudja kire bízni. Pedig nem lehet felügyelet nélkül hagyni, mert abból sosem sül ki semmi jó.
párom?
"dehogy vagy!! akik ezt kívülről látják, nem tudják megérteni! mert olvasgatják a kérdéseket és semmi problémájuk nincs, beleképzelik magukat másoki helyzetébe, és lazán rávágják, hogy dehogy szarakodnának semmivel és senkivel.
nem, egyáltalán nem vagy hülye és én megértelek!"
Azt tapasztalom, hogy itt elég sok kérdésre a lehető legkönnyebb, legegyszerűbb választ vágják rá az emberek. Megcsalt a pici baba mellett? Tegyél rá, hagyd el! Nem ért meg? Dobjad! Nem tetszik neki valami benned? Hagyd el! Bántanak a szüleid? Költözz el! Tök mindegy, csak töröld az életedből, nehogy ám küzdj, változtass, tegyél érte.
Te vagy a jó, nem kell neked senki és semmi, mindig állj tovább ha valakinek nem tetszik valami.
Édesanyádon azzal tudnál segíteni, hogy esetleg elintéznéd, hogy egy anyaotthonba mehessen a gyerekkel. Ott tudnak segíteni, hogy alap dolgokat megkapja, esetleg a gyermeket gyámság alá tudják helyezni.
Édesanyád eltartása idős éveiben (főleg ilyen előzmények után, hogy ő az anyai kötelességeit nem teljesítette) nem a te feladatod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!