Meddig viselnéd ezt el?

Én vagyok, aki fél évig bírta... Most kifejtem picit, miért is.

Az addig OKÉ, hogy a kapcsolatban tolerálni kell, megbeszélni, megérteni, segíteni, törődni, türelemmel és szeretettel lenni... Na de amikor soha, egy nap sincs, hogy egyáltalán beszélni lehet vele. Elzárkózik minden kompromisszumtól. Még azt sem mondja el, mi a baja. Közben rendszeresek a dühkitörések, és valóban lábtörlőként kezelik a másikat...

Átmentem már az összes fázison. Higgadt, nyugodt megbeszélési kísérletek, biztosítva őt arról, hogy bármi is a baj, segíteni fogok, megoldjuk, megérteném, ha elmondaná. Aztán a sírva könyörgés, hogy ne csinálja ezt. Aztán persze jöttek összeveszések is.

Szóval az szép, hogy az egyik fél mindig mindent türelemmel viseljen el... csakhogy ehhez a másik fél részéről tartozik egyfajta felelősség. Hogy van egy határ, amit nem lép át, akkor is, ha neki épp sz.r az élete. (Vagy úgy látja, merthogy valójában - mint utóbb, évek múltán elmondta, semmi baja nem volt, csak épp ilyen kedve jött.)

És ha el is viseled türelemmel: a szerelmet ki fogja ölni a belőled. Túl sok fájdalommal, sértéssel terhelt kapcsolat az én tapasztalatom szerint nem válik újra működőképessé. Egyszerűen mert a megbocsátás is csak egy szintig megy.

hogy meddig viselném el?

Ha pl. délben kezdené, akkor negyed 1-ig!!!

Soha senki nem beszélhet a párjával úgy, mint egy kutyával! Erre nincs megfelelő indok, vagy mentség.

Stresszes? Gondok vannak? Akkor inkább vígaszt keressen benned, és legyen hálás, hogy vagy neki. Ha megunod a stílusát és elhagyod, na akkor jön ám csak az igazi stressz!

Ha stresszes időszakban lenne párom, igyekezném megnyugtatni, felvidítani, időlegesen elfeledtetni a gondokat (bár nálunk én vagyok az aggodalmaskodó, ő a minden körülmények között nyugodt). De bokszzsáknak, céltáblának nem engedném hogy használjon. Egy felnőtt ember legyen annyira felnőtt, hogy ne a másikon vezesse le a feszkót. Hiába bánja meg később, a sebek megmaradhatnak a másikban. Ha személyeskedő gorombaságok fordulnának elő, amelyekből süt a teljes tiszteletlenség, akkor biztos, hogy elgondolkodnék a kapcsolatunk létjogosultságán.

Mint mondtam, nálunk én vagyok az idegesebb típus, sajnos volt olyan helyzet, hogy ingerültebben beszéltem párommal, mint kellett volna. Azóta erre nagyon vigyázok, inkább megpróbálom semleges módon levezetni a dühömet. Ebben ő is segítségemre van, nagyon jó ötletei vannak feszültségoldásra.