Honnan ez a hatalmas önbizalom a kismamáknál, a frissel szült anyukáknál, hogy ők mindenkinél jobban tudnak mindent?

Kedvencem az volt mikor anyos azzal jott, hogy miert nem altatom 12 kor a gyereket es nem egykor, merz az ugy jo es az o gyerekei is igy aludtak.Nem hiszem, hogy azzal, mert ezt nem eroltettem ra a gyerekre mar mindenttudo szuperanyuka vagyok.Igy szokta meg, nekunk ez a rutin.

Es nalunk fontos a rutin, igen.Hogy miert?Mert het napbol hatot teljesen egyedul vagyok a fiammal es ha nem akkor alszik delutan amikor szokott akkor csuszik minden es hisztis.Na meg este nyolckor szeretem felrakni ugy a labam, hogy kozben olvasok kicsit es nem egybol alszom.

Honnan van az a magabiztosság, önbizalom a már régebben szült anákba hogy csak ők tudhatnak mindent, és "szuperanya vagy" ha nem fogadod el a fantasztikus tanácsait...

anyósom közölte velem, hogy legjobb lenne ha annnál az orvosnál szülnék akinél ő is anno a páromat (26 éve) mert az a tuti--csak néztem legalább 80 a bácsi:) jah meg a drágám nem volt síros baba mert ő mindig hasra fektette majd én is így csinálom és jó lesz...

:)

Ez nem önbizalomról és arról szól, hogy én mindent jobban tudok. De én pl. ideges leszek, amikor egy közel 80 éves, egykori bába leáll vitatkozni velem azon, hogy az akkor 1 éves kislányomnak "csak" 8 foga van, pedig 12-nek kéne lennie és ő mondja, hogy hülye a védőnő és a gyerekorvos is, és miért nem szedtem terhesen D vitamint, mert az kell. És nem fogadja el, hogy azóta eltelt 30 év, 1 évesen 1 fogat "várnak" el és a gyereknek kell D vitamint szedni. Igen, ilyenkor azt mondom, hogy én jobban tudom, mert most szültem, nem a 30 évvel ezelőtti tudást fogadom el.

Én is azt mondom, hogy a saját gyerekemet én ismerem a legjobban, én tudom, hogy mit miért csinálok és ez nálunk a nagyszülőkre is vonatkozik.

Gondolom, te sem fogadsz meg minden tanácsot, csak azért mert egy idősebb mondta.

Engem egyébként az lepett meg, hogy a férjem a lányával kapcsolatosan (előző házasságból) tőlem kér néha tanácsot. Én meg nézek okosan, hogy sok közöm eddig nem volt gyerekekhez, ő sokkal jobban ért hozzá, ő lánya. No meg van neki egy anyja is, akit bár személy szerint én nem kedvelek, de mégis ő a lány anyja, nem én.

Mondjuk én attól is megijedtem, amikor rokon a kezembe nyomta az egy hónapos gyerekét. Életemben nem fogtam csecsemőt a kezemben, rettegtem, hogy vagy elejtem, vagy összeroppantom. Ilyen méretű élőlény csak kutya vagy macska formájában fordult meg a kezemben, emberformában még nem.

A gyereknevelésről nekem is van véleményem (illetve elképzelésem, hogy ha nekem lesz, akkor mely szempontok lesznek fontosak és melyek kevésbé), de másoknak ezt nem hangoztatom. Még az is lehet, hogy a sajátomnál se fog beválni, mert más személyiség lesz.

Manapság mindent túllihegnek az emberek.. bár még csak 26 vagyok, és 2,5 a lányom, de azt tudom Én hogy nőttem fel.. saraztunk, hemperegtünk a homokban, hóban, megkóstoltam mindent, homokot, havat, bogyót, habfürdőt.. és itt vagyok.. ma meg azt látom, hogy anyuka a játszón törölgeti a popsitörlővel szegény gyerek kezét, ahányszor az leteszi a földre.. :D

Tehéntejet is kaptam..

Bocsi az offért!!

Ismerős amit írsz, Én is látom némelyik anyukán, az első 1 évben Én is ilyen voltam, hihetetlenül büszke voltam magamra, hogy meg tudtam szülni a gyerekem, meg, hogy mennyire fájt, de végigcsináltam (nem mintha lett volna választásom), Én voltam a f@sza, csak az volt jó, ahogy Én csinálom a dolgokat a gyerek körül.. :)) Szerintem a hormonok, vagy nem tudom.. Nálam szerencsére elmúlt! :)

Az orvosos dologhoz azért annyit hozzátennék, hogy ilyen Velem is sokszor van, hogy egyszerűen tudom, érzem, hogy nem az a baja a gyereknek (vagy Nekem) amit a doki mond! Nem régi eset, lefekvés után szárazon köhögött, olyan furcsa hangon.. elvittem a gyerekorvoshoz. Fogalma nem volt mi ez, adott egy rahedli gyógyszert, még fül cseppet is, aminek a felét meg se vettük, 12.000Ft-ot hagytunk a gyógyszertárban.. nem javult.. elvittem a fül-orr-gégészetre, ott kapott receptre inhalátort, ami jó meg minden, de nem segített.. elvittem a másik gyerekorvoshoz, Ő már gyanított valamit: hörghurut, de nem volt benne biztos. Ez 2 hét volt.. Akkor vittük fel a Heim Pálba, ott állapították meg, hogy bizony hörghurut. Kapott antibiotikumot.

A múltkor meg antibiotikumot adott, mert piros volt a gyerek torka.. nem váltottam ki, hanem vettem homeós bogyót, meg is gyógyult pár nap alatt!

Szóval az anyai ösztön sosem csap be, Én pl. nem okoskodásból vétózom meg a doki diagnózisát, hanem mert érzem, hogy más baj van.. Ez megmagyarázhatatlan.

Nézd, balhét valóban nem kell csapni belőle, de tény, hogy nagyon könnyen válhat rajzfilm vagy tévéfüggővé. Én is elhatároztam, hogy én aztán soha, aztán a kisfiam most 2 éves, és bizony nagyon nehéz elráncigálni a Youtube-on nézett mesék elől. Most még oké, mert sokat vagyunk lent, de télen tényleg nem tudom, mi lesz. Egyáltalán nem baj, ha az anyuka inkább megelőzi ezt, bár a stílus valóban nem mindegy.

Más: anyósom egyszer vigyázott éjjel a kisfiunkra, akkor is büszkén újságolta nekünk másnap, hogy éjjel, amikor megébredt a pici, kakaóval altatta vissza. Nem balhéztam, de megjegyeztem magamnak, hiszen pontosan tudja, hogy nálunk ilyen nincs. Na egy hét alatt erre aztán tényleg rá lehet szoktatni, és függetlenül attól, hogy 30 évvel idősebb, mint én, ezt akkor is oltári baromságnak tarom.

ilyenkor rettenek meg, hogy én vajon milyen anya leszek majd, ha eljön az ideje...

lehet, h pont ezért tolom ki egyre inkább a gyerekválallást, mert utálom, ha 20 helyről kell hallgatnom a "jótanácsokat", h mit mikor kell csinálni, különben a gyerek nem lesz normális!

világ életemben xarul sült el, akárhányszor másra hallgattam.

talán az vigasztal, h egy halom olyan anyuka van, akinek se az anyukája, se az anyósa nem él, tehát nem hallja sztereoban a csodás javaslatokat, és ezáltal nem akar mindenkinek megfelelni, csak saját magának. ja, és a gyereke/gyerekei jól neveltek, normálisak.

olvasgatok szakkönyveket, gyűjtöm a tippeket a kisbabás ismerősöktől, de én is nehezen tűrném, ha valaki beleszól abba, h mit hogyan csinálok. valakinek úgysem fog tetszeni, tehát inkább ösztönösen állok a dologhoz.

szerintem is nagyon fontos egy gyerek életében a napirend, a szabályok, a normális étkezés, a megfelelő ruházat.

pont egy 2 hónapos baba apukája mondta, hogy a védőnő az szolgáltatás, tehát nem vagyok köteles igénybe venni. amennyi rosszat hallottam már tudálékos védőnőkről, asszem nem is fogom!