Szerintetek aggódnom kéne? Férjem ismerkedik facebookon.

Kb ugyanazokat mondjatok, mint a baratnom.

De meg sem tudok kiakadni pedig eljutottam arra a szintre, hogy ez nem normalis.De megse emlitem meg neki, ma sem tettem pedig volt ra lehetosegem.

Nem tudom mit kene lepnem, se kedvem se erom kipattintani egy ilyen vitat...

De mindenképpen vita lenne, hisz én mit turkálok az ő fiókjában? Ez már vita. Akkor jönne az,hogy gyanúsítgatom, mert ha igaz is akkor sem ismerné be...szóval jó ideig eltartana az a "beszélgetés".

Nincsenek illúzióim, nem gondoltam soha, hogy örökkön örökké csak mi leszünk egymásnak, de valamiért túl korainak érzem ezt. Azt hittem tovább tart majd a "csak mi ketten" rész, de hát ezek szerint nem.

És mivel nem érzek döfést és képzeljétek még haragot sem annak tudatában, hogy esetleg megcsal rá kell jönnöm, hogy tényleg nem valami jó a mi kapcsolatunk. Vagyis szeretem őt és ő is engem, de ez talán nem az a klasszikus valami amire sokan vágynak. Jó vele lenni, jó a szex is - örülök, hogy más SZERETKEZIK (: és ezt fontos kiemelnie és szőrszálat hasogatnia- sok mindent meg tudok vele beszélni, meghallgat, tanácsot ad stb. Szóval ha ez mind csak szex amit művel és a lelki dolgaink ugyanígy összhangban lesznek akkor igazából rohadtul nem érdekel, hogy kit dönget.

Lehet, hogy gáz ez mások szemében és sokak felfogásával ütközik, de én így érzem. Mostanában nem hiszem, hogy rá fogok kérdezni bármire is...vagy ha igen, akkor nem számon kérően hanem megbeszélem vele, hogy lehet őszinte.

Én a nyitott házasságnak sem vagyok az ellensége ezek szerint...