Soha nem kapok egy "köszönömöt" sem! Ti hogy vagytok ezzel?
Párom mindig is természetesnek vette, hogy megteszek neki ezt vagy azt. Soha nem kér meg, nem mondja hogy légyszíves, ha megteszem, akkor egy odavetett köszi sincs. Annyira rosszul esik, hogy már komolyan kezdem rosszul érezni magamat a kapcsolatunkban. Dacomban már néha én teszem hozzá a mondandójához, hogy "köszönöm, kedves, hogy megcsináltad/elmentél érte/gondoltál rám".
A héten el akart intézni valamit, amiért egy hete rágom a fülét (papírok, nekem közöm nincs hozzá, az ő ügye). Hát tegnap este jutott eszébe elkezdeni telefonálni ez ügyben, ami persze sikertelen volt, pedig hétvégére a papírok kellenek. Alaposan össze is vesztünk. Mindig minden fontosabb, mint a hivatalos ügyek, vagy bármi, ami velem kapcsolatos. Ráér... Én nagyon kibuktam, de inkább magamban puffogtam.
Este megkaptam, hogy "cica menjél már be holnap a papírokért", mert nekem nem lesz időm. Jó... mi kell!? Fél órában elmagyarázta, körül írta barokkos körmondatokban, én meg ma totál hülyét csináltam magamból miután 2 órát vártam a soromra, magyarázkodtam mint a hülye hogy ez kell, de nem mert még az is kell rá, másik kell... Ezután könyörögtem vagy fél órát, hogy a kezembe adják, mert nem adhatnák.
Amikor hazaértem a párom kezébe adtam holt idegesen. Reakció "de jó meglett végre?"... Ja! Se egy köszönöm, se egy b*asszam meg, se semmi.
Feltűnt neki, hogy ideges vagyok, rákérdezett, elmeséltem neki, hogy mennyire gáz volt az egész helyzet és konkrétan kinevetett, majd leült a tv elé, mint aki jól végezte dolgát.
Annyira idegesítő, hogy elmondani nem tudom. Próbáltam ezt megbeszélni vele többször is, de mindig annyit mond, hogy majd igyekszik jobban figyelni erre. Persze semmi változás.
Most ezt én reagálom baromira túl? Komolyan kérdezem, mert tényleg robbanni tudnék a mai után és nem tudom mennyire jogos. Szerintetek?
Nálatok ez hogyan működik?
Az ilyet nagyon utálom. Emlékszem, amikor elkezdtem 14 évesen háztartás vezetését tanulni otthon, hamar megtanulta a család, hogy ha megköszönik, megdicsérnek érte, akkor megteszem. Ha észre se veszik, nem fogom. A párom is hamar megtanulta, pl. minden kaját megköszön, mondja, hogy finom volt, és ad egy puszit :)
Egyszerűen ne tedd meg neki. Aztán majd megtanulja, hogy kérni kell, meg megköszönni.
Nálunk is én vagyok az ügyintéző. Mondjuk főleg azért, mert ő kamionozik. Ha itthon van, szó nélkül elintézi a hivatalos ügyeit. Ha pedig nincs (ez a többség), akkor ugye én intézem (meghatalmazással, ha szükséges).
De ő mindig megköszöni, elmondja mennyire ügyes vagyok, hogy ezt is - azt is el tudtam intézni nélküle. Szerintem az azért elég minimum, hogy megköszöni.
Hát ne csinálj meg neki semmit, és kész. Azt már csak észreveszi majd. Ha megkérdezni, miért nem, elmondod.
Amúgy egy ilyen bunkóval én biztos nem lennék együtt. Nem vagyok én senkinek sem a szolgája.
Nem reagálod túl.
A párod egy olyan típusú ember, aki ha látja, hogy valakit ki lehet használni, ki is fogja használni. Ha látja, hogy gyenge vagy, és engedsz neki, egyre jobban a cselédjének fog használni. Nem lesz változás, nyugi, az ilyenek azt hiszik magukról, hogy te az ő kiszolgálására vagy teremtve.
Párkapcsolaton belüli érzelmi bántalmazás tipikus esete.
Nézz utána, hogy mik az érzelmi bántalmazás megnyilvánulási formái, azonosítsd be, hogy a kapcsolatod erre épül-e vagy nem, és ha igen (ami elég valószínű), akkor szabadulj meg tőle.
Ez azért teljesen más eset, mint a felettem író kamionos feleségé, akinek sokat dolgozik a férje ezért munkaidő alatt nem tud intézkedni, de értékeli a felesége segítségét, és ha neki van ideje, ő is ügyintéz.
Amúgy anno amíg otthon lakott akkor is igyekezett az anyjával elintéztetni az ilyen dolgokat, de egy idő után ő is megelégelte. Felnőtt ember tudja már ő is megemelni a telefont, vagy bemenni elintézni a dolgait. Amióta együtt élünk ez rám maradt. Észrevettem magamon is, hogy nem tűrök a végletekig. Régebben csomó aprósággal megleptük egymást, aztán nála ezek elmaradoztak, nálam nem, a végén már az ilyen figyelmességeknél sem tudott egy őszinte köszit kinyögni. Mostmár ha meglátok valamit, amiről tudom hogy neki tetszene, akkor is sokszor ahogy megfogom és gondolkodom megvegyem-e eszembe jut, hogy miért venném, amikor egy köszönömöt sem fogok kapni érte...
Tegnap volt az utolsó, hogy ezt eltűrtem, volt egy hete hogy elintézze. Mivel holnapra tényleg fontosak voltak ezek a papírok, megtettem, de ezekszerint ti is úgy látjátok hogy passzív ellenállásba kellene kezdenem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!