Hogy lehet az, hogy a szüleim ennyi pénzt keresnek és még tőlem is akarnak?

Egy szem gyerek vagyok, szüleim jól kerestek, most a nyugdíjuk is jó, sőt, apámnak ott a sajtkukac a fenekében és vállalkozik nyugdíj mellett, hogy ne tévét nézzen egész nap.

Tehát hiába kerestek, keresnek jól, mindig is ésszerűen költötték a pénzt. Mégis volt minden otthon, én se szenvedtem hiányt semmiben.

Sokat morogtak azért, mert a mai napig nem tudom levetkőzni azt a rossz szokásomat, hogy sok WC papírt használok. Pedig ez talán havi plusz 500-1000 ft kiadást jelenthetett, de ilyeneken is fogták a pénzt.

A nem koszos szalvéták is ott figyelnek a WC-ben, pedig bőven lehetne aranyozott szélű WC papírjuk is, beleférne.

Apám busszal jár messzebbre, mert hiába tudná simán kifizetni a benzint, inkább kihasználja, hogy nyugdíjasként fillérekért buszozhat.

Viszont soha nem volt olyan, hogy nincs pénz. Egészségügyi és oktatási kiadásokat soha nem fogták meg, arra nyitva volt a pénzcsap. Ha orvos kellett, akkor inkább kifizették, csak jó kezekben legyek. Ha tankönyv kellett, kilószám vették, különóráknál se volt olyan, hogy "túl drága, túl sok".

Viszont nem voltak márkás holmijaim (az anyag minőségét nézték, de a márkanévért már nem voltak hajlandóak fizetni), se egyéb luxuscikkjeim. Igényem se alakult ki rá.

Évekig volt egy teljesen átlagos telefonom, újonnan talán 10.000-ért vettem. Iphone-om úgy lett, hogy bár tetszett, de nem annyira, hogy kifizessek érte bármennyi pénzt is, egyszerűen nem használok annyit telefont. Aztán a férjem egyszer gondolt egyet és kaptam tőle ajándékba.

Mondjuk ennek annyi előzménye volt, hogy egy hong-kongi ájfón-másolatot kaptam ügyfelektől ajándékba, meg is voltam vele elégedve. Aztán a lánya egyszer rálépett és betörte a kijelzőt. Gondolom úgy érezte, hogy kártéríteni kell, bár 5 percig voltam csak dühös érte, utána vettem a 10 rugós átlag telefont.

Ha rajtam múlik, szerintem soha nem lett volna ilyen telefonom, hiába lett volna rá keret.

Viszont a mai napig érzem, hogy hatással voltak rám a szüleim (kivéve WC papír, azt nagy tételben veszem még mindig :)), mert szemüvegnél 8 ezres keret, benne a legdrágább lencsével (dioptriás), mindenféle réteggel.

Oktatásnál is, ha színvonalat kell megfizetni, bármilyen mélyre nyúlok a zsebembe.

Ha fogorvos, akkor megfizetem a jó szakembert és a minőségi anyagot - mert nem fog szétesni fél év alatt a tömés/híd, stb, vagy nem fertőződik el a fogpótlásnál a csonthártya.

Ha valaki pénzéhességből,gec.izésből kéri el a gyerekétől a pénzt,az azért érthetetlen számomra,mert sokkal "kifizetődöbb" (undorító,de vannak ilyen emberek) ,ha meghagyják a gyerek saját pénzét,hamarabb tud kirepülni és onnantól fogva egy fillért sem kell költeni rá.

Érdekes,tőlem sosem kértek pénzt a szüleim,ennél jóval kevesebbet kerestek,igaz takarékosabbak is voltak mégis tisztességes ember lett belőlem,előttem volt a jó példájuk,hogy kidolgozták a belüket a családért,és jó nevelést kaptam,ennyi elég is volt arra,hogy ne herdáljam a pénzem mikor önellátó lettem.

Aki el van kényeztetve,nem tudja hogy a pénz nem a fán terem,azt 20 évesen elkezdeni nevelni,meg nevelő célzattal elvenni a fizetését,olyan,mint halottnak a csók.

Egy normális családban EGYMÁST segítik az emberek,nincsen az,ami ezen az oldalon ,hogy 18 éves korodig még ugyan eltartanak (de ezért is húzd meg magad,ahogy lehet 15 évesen menjél dolgozni a mekibe,ruhákat nem kötelesek venni a szüleid,és annak is örülj,hogy kaját kapsz és náluk élhetsz mintha egy kivert kóborkutyát ,vagy börtönviselt bűnözőt fogadtak volna örökbe) ,utána természetesen ahogy betöltöd a 18at minél hamarabb takarodj otthonról,senkit nem érdekel,hogy te iskolába jársz még,húzzál albérletbe,ha kell add el a lelked a sátánnak hogy ki tudd fizetni. Ha nem is mész el,a minimum hogy az egész fizetésed és a fél veséd odaadod a szüleidnek.

Épelméjű emberek viszont segítik egymást,ha kell a gyerek a szülőt,ha kell akkor forditva akár 2x évesen is. Persze ez nem vonatkozik azokra,akik valóban élősködnek,és évek ót aotthon verik a brét amig anyuci főz mos rájuk,mert nekik uri kedvük nem tartja dolgozni.

Én ahhoz vagyok szokva hogy a családom mindenben mindig támogatott és támogat is. Nem csak anyagilag hanem érzelmileg is. Viszonylag jó módú a családunk de nem engedtek elszállni. Apukám nagyon spórolós és ezt szoktam meg én is. Megtanultam beosztani a pénzt, de az igazán fontos dolgoknál nem nézte az összeget. Soha nem vettek el tőlem egy fillért sem. A suli után még 2 évig otthon laktam de nem kellett egy forintot sem haza adnom. Ez volt a divat a mamáéknál is apukámnak és a tesójának sem kellett soha haza adni. Mindig arra biztattak hogy tegyem félre azt a pénzt. És így könnyen összejött több száz ezer forint pár hó alatt. A tesóimtól sem kértek soha semmit. Én mondjuk a kajajegyemet mindig otthoni bevásárlásra költöttem.

Én elítélem azokat a szülőket akik lenyúzznák a bőrt a gyerekükről. Ha a szülő tud akkor igen is segítsen. Mi kaptunk egy házat is amit át kellett csak alakítani, amit összespóroltam azon átalakítottuk. És így sokkal könnyebb volt neki indulni az életnek hitel nélkül. Én is így akarom a saját gyerekeimmel. A mamámtól mikor megkérdezem miért ad ennyit, mindig azt mondja hogy ő is sokat kapott az ő nagyanyjától és milyen jó volt neki az a segítség.