Éreztél már olyat, hogy nem azért akarod, hogy a szüleid szeressenek Téged mert a gyerekük vagy, hanem azért amilyen ember vagy?

Engem sehogy sem szeretnek, úgyhogy bármelyik verziónak örültem volna. Ma már nem érdekel.

Úgy még nem éreztem, csak úgy éreztem, hogy szeretném, ha legalább azért szeretnének, mert a gyerekük vagyok.

Épp ez a szép a családban. Olyan embereket tart össze, akik amúgy nem lennének barátok. De mivel együtt kell élniük, muszáj megtanulniuk alkalmazkodni a másikhoz.

Nem, soha nem éreztem, amiylen ember vagyok, azt úgyse tudják szeretni,, de legalább ott van a "kötelesség"

hát, én egész életemben azt hallgattam, hogy miért nem vagyok másmilyen. úgyhogy végül is tökmindegy, meert sehogy sem érzem azt a nagy szeretet. leginkább cseszegetni szokott. és nem vagyok mai csirke.

Kár ezen gondolkodni így utólag vissza nézni...Tapasztaltam mert az én szüleim sem szeretnék minket .Apánk még kis korukban elhagyott anyám új életet kezdett és én meg 2 tesóm lettünk a felesleg..Arra jók voltak,h vigyázzunk a kisebb új tesóra,takarítani..tudnék mesélni de felesleges ..Túl kell lépni rajta