Csak az én anyámnak nem jó semmi? Folyamatosan kiabál, már nem bírom.

Folyamatosan kiabál mindenért, nincs olyan nap, hogy ne kiabálna. Megszólalni normálisan már nem is tud. Gyűlölök itthon lenni, csak a barátomnál érzem jól magam meg ha a barátaimmal vagyok.. de ha véletlenül kimozdulnék, akkor megszól, hogy mindig csavargok, ha meg itthon vagyok azt mondja hogy nem segítek neki soha semmit.Persze azt nem veszi észre, hogy minden nap kitakarítom az emeletet. Soha nem kér, csak parancsolgat, egyszer nem hallottam a szájából azt a szót, hogy "légy szíves" se azt, hogy "köszönöm" Apám detto ilyen, csak akkor szól hozzám, ha csinálni kell valamit. Van két öcsém, anyámnak ők a kedvencei, mindig is őket szerette jobban, kisebbik öcsémnek ki van nyalva a segge, mindent megkap.. anyám minden nap vesz neki valami kis apróságot, ha nem kap valamit nyíg. Két évig tanultam pedagógiát és pszichológiát, van némi fogalmam hogyan is kéne gyerekeket nevelni, de ne én mondjam már meg anyámnak hogy rossz amit csinál, és ne én neveljem már meg tesómat.. :S Annyira szemtelen, hogy az nem igaz. Gondolkoztam már, hogy odaköltözöm nagymamámhoz. Én itthon nem bírom, folyamatosan csak a kiabálás, egy szerető családra vágyom. Irigykedve nézem, mikor a barátomat ölelgeti az anyja, vagy puszit adnak egymásnak pedig már 22 éves. Nekem is olyan jól esnének ezek a dolgok, de szarnak rám.

Nem azt kérdem mit kéne tennem, mert tudom, hogy anyámon nem tudok változtatni, 2006 óta tart ez (mióta megszületett kisöcsém) soha nem engedett sehova, barátnőmhöz nem mehettem át (egy utcával arrébb lakott). Fáj neki, hogy én boldog vagyok. Őt se engedték sehova, tudja, hogy ez milyen rossz, akkor mit csinálja? Azért választottam messzebb egyetemet, hogy ne kelljen itthon lennem.

A kérdés inkább az, hogy másoknál is van ilyen? Mit tesztek ellene? Elengeditek a fületek mellett, amit mond? Én azt teszem, visszaszólni nem szeretnék, mert tudom, hogy olyanokat mondanék, amik így az évek alatt felgyülemlettek bennem, hogy egy életre megemlegetné.

18/L