Mit tehetnék a húgommal? (bővebben lent)

Nem a nagyobb testvérnek kell nevelnie a kicsit, ez a szülő dolga.

Elég 1 most kamaszodó gyereknek a szülő és a tanár tekintélyét elfogadni, nem kell újabbakat beállítani.

Hát kamaszodás jobbra, kamaszodás balra, de valami nagyon el van cseszve a hugod nevelésével. Kicsit sokat engedtek meg neki eddig, nem?

Én a karonülő kis pici fiamat is tanítom, hogy mondjuk, hogy "kérem", "tessék", "köszönöm", "egészségedre". Ha hapcizok már nyitja is azt a kis eperke száját, bár még csak annyi jön neki hogy: "Eg...eg...":-)))

Szóval hugi: ne te neveld. Anyukád kivan, ok, de neked meg nem dolgod.

Ha üvöltözik, pofátlanul viselkedik (már bocs, de ez az), akkor hagyd ott a francba. Majd megtanulja egyszer, hogy akkor veszik észre, ha normális emberi lényként viselkedik.

Nem vagyok híve a gyerekek testi fenyítésének, de ennek a leányzónak valami igen nagy helyrerakásra lenne szüksége és még időben... ha ugyan már nem vagytok elkésve.

Szia!

Most ahogy elolvastam a történetedet, meg a válaszokat mintha átéltem volna a gyerekkorom. Sajnos, de én is így voltam, mint a húgod. 4 év volt közöttük és mióta 5ikbe kerültem, (pont 12 évesen) mindig úgy bántam a nővéremmel, mint egy rabszolgával. Mindenben csak jót akart nekem, de én nem úgy láttam. De nálam még rosszabb vlt az eset, mert a szüleimmel is rosszúl bántam, csupán a nagyimmal voltam normális, kis édi unoka. Mindenki szerint a neveléssel volt a gond, túlzottan elkényeztettek, mivel a kicsi voltam.

Mára ez már megváltozott, hálistennek. Most már 16 vagyok és a nővérem 20. Nagyon de nagyon szoros, és jó, megbecsülendő kapcsolatban vagyunk, a szüleimmel is már minden jóra fordult. A nagyim pedig meghalt, isten nugtassa.

Hogy mi lehet a megoldás??? Én azt nem tudom megmondani, de annyit tudok, hogy nálam mi segített. 7ik osztály végén jöttem rá, hogy valami nem jó. Voltak ezek az osztályfőnöki órák, meg nevelések stb, és ezeken figyeltem s láttam senki sem úgy él, mint mi.(legalábbis az osztályban). És én úgy magamtól jöttem rá, hogy velem van a baj és változtattam.

Persze még most is megesik, hogy ha nincs igaza, akkor én addig fújom a magamét míg igazat ad nekem, de összeveszni nem szoktunk már és nem is bánok vele olyan rosszúl, úgy bánok vele, mint ő ahogy velem :)

Nagypn remélem nálatok is javul a helyet, én nagyon megbántam, hogy olyan voltam.

Bárcsak visszafuttathatnám az időt, s újra 12 lehetnék, de ekkora ésszel.

Szurkolok, legyen nálatok is minden jó :)

10:51ües vagyk.

Eszembe jutott, hogy én sem olvastam valami sokat. Csupán a suliban kiadott háziolvasmányokat olvastam ki, semmi több. Arra nem tudom mi lehet a megoldás, nekem nem a hobbiaim között áll az olvasás..Sajnos, de ez így van.