Hova lehet fordulni, ha állami gondozottként kikerülök az utcára, és senkim sincs, se szüleim, se testvérem se párkapcsolatom, se örökségem, se pénzem mit tévő legyek?

Először is az önkormányzathoz. Amikor kikerülsz az intézetből, minden bizonnyal kapsz egypár jótanács mellé címeket is, ahol tényleges segítséget kaphatsz.

Addig, amíg nem vagy az utcán, javaslom, hogy keress meg egy ifjúsági pszichiátert vagy pszichológust, vagy egyéb hasonló szakembert, az sokkal többet tud mondnai a lehetőségekről neked, mint én.

Helyezkedj el elsőször akárhol, ahol csak normális munka van. Tanulj nyelveket és menj ki néhány évre külföldre. Nem kell átharapni a torkomat - tisztességes, normális, normáisan fizető állásokra gondoltam.

PL. ha szeretsz emberekkel foglalkozni, és szeretsz máősokat, időseket gondozni, akkor egy csomó helyen kaphasz állást Angliában is, Németországban és más európai országokban is. Vannak pékségek, ahol állandó munakerő-hiány van, nem beszélve a kórházakról.

Nem kell száműzetésre gondolni, évtizedekre, csak pár évre. Pár év alatt össze lehet hozni egy picike lakásra valót. (Nekünk is úgy sikerült, a párommal. Csak mi ketten vagyunk egymásnak.)