Mit jelent valójában a szuperanyuka kifejezés?

Szuper anyuka egy negatív kifejezés.

A mai nyüzsis anyukák akik "mindig tudják mi a jó" a picinyüknek. És sokszor a sok baromságukkal fojtják el a csemetéiket és nem lesznek normális felnőttek.

Van egy könyv is ami a "szuper anyukákról" szól. Szerintem olvasd el.

A szuperanyuka pozitív szó szerintem.

Az olyan anyukák akik nagyon jól , kifogástalanul nevelik a gyermekeiket.

Eközben pedig az alakjuk tökéletes.A hajuk mindig tökéletes.Mindig jól néznek ki.Sportolnak meg egyebek.Nem igénytelenek.

Bombázó nő+anyuka=Szuper anyuka.

Angliában a szuperanyuka negatív tartalommal bír.

Arra az anyukára mondják, aki mindent jobban tud, aki mindent tökéletesen csinál... de pont ezzel árt a gyerekének.

Pl. szomszédom soha nem ad csokit, édességet a gyereknek, nehogy mérgezze vele a kicsit, már 8 évesen a suli mellett jár zongorázni, teniszezni, úszni, és matek korrepetálásra, hogy "minél többet kihozzon a gyerekből". De igazából annak kislánynak nincs gyerekek kora. Szeretne játszani ,de hétvégén is úszásra és szolrésfa jár. Sokat panaszkodik a kislány és nem boldog.

Nincs pozitív értelemben vett szuperanyuka. Pontosan azért, mert szupergyerek sincs. Ha ezzel a jelzővel ellátott anyuka valóban olyan tökéletesen nevelne, a gyermeke is pontosan ilyen kis mini tökély lenne. A nevelés viszont csak egyik összetevője egy gyerek jellemének és viselkedésének, sok múlik az öröklött tulajdonságokon is.

Épp ezért úgy gondolom, hogy a szuperanyuka kifejezésnek csak prejoratív értelme lehet. Vannak jó anyukák, vannak rosszak. De szuperek nincsenek. Olyanok, akik minden helyzetben tudják, mi a legjobb a gyereküknek, akik mindig tökéletes egyensúlyban tudják tartani a "mindent megadok neked"-et és az "önállóságra nevellek"-et, olyanok nincsenek.

Én ezt a szót maximum arra a nőre használnám, aki hatalmas öntudatossággal nevel, és ha valamiben hibázik, azt is meg tudja magyarázni, nehogy csorba essék az egóján. Nem feltétlen jó a gyereknek, ha ennyire kiemelt figyelmet szentelnek a nevelésének, félő, hogy sznob lesz - mert tökéletes ugyebár nem lehet. Senki.

Nem leszel az. A gyereked sem lesz hibátlan, kár is ilyen követelményekkel fellépned vele és magaddal szemben. A gyermeked sem lesz mindig felhőtlenül boldog, és simán besétál majd csapdákba. Fog még haragudni rád is, bármennyire erőlködsz, mert ez a gyerekkorral jár.

Egy gyerek nem valami droid, ami tökéletes programozás mellett a maximumot nyújtja minden helyzetben. Szép dolog az, hogy jó apa akarsz lenni, de ez a görcsös "szuperapa leszek" dolog inkább visszatetsző. Kicsit úgy érzem, hogy irreális elvárásokkal fordulsz magad és a - még meg sem született! - gyereked felé. Az ő személyiségét ugyanis nem csak te alakítod a neveléseddel, hanem az öröklött gének, és a környezete, amit a tökéletes iskola megválasztása mellett sem ellenőrizhetsz 100%-osan.(elsősorban ezeken múlik a lelki és fizikai egészsége, az, hogy kialakul-e benne a tartás, az önbizalom, hogy intelligens lesz-e. Mert ez utóbbi egyáltalán nem biztos, és nem rajtad múlik. Adhatsz könyvet a kezébe, ha nem érti, nem érdekli, mit olvas.)

Amiket leírtál 'elvárásként' a gyerekről, az igaz például rám és a páromra is. Mégsem voltak tökéletes szüleink, nem annyira neveltek, inkább mi magunk láttuk, hogy ők hogyan élik az életüket, és abból vontuk le a következtetéseket.

Egy biztos: hiába akarod görcsösen a jót, az a gyerekedből ellenállást, a felnőtt társadalomból meg unszimpátiát vált ki. Tökéletes szellemi és lelki táplálékról beszélsz, mint egy szuperfejlett tamagochi (vagy mi a szösz), aki ha a megfelelő 'táplálékkal' tömöd, maga lesz a boldog tökély. A gyerek egy ember. Az ember meg nem lehet hibátlan. Lehetséges, hogy bizonyos képességekben a belőle kihozható maximum elmarad majd az átlagtól és az elvárásaidtól. Azt gondolom, egy gyereket annyi negatív inpulzus ér a 21. században, annyi mindennek 'kell' megfelelnie, hogy az ilyen szülői elvárások inkább rombolják, mint építik a szülő-gyerek kapcsolatot.

Nekem is vannak határozott elveim a neveléssel kapcsolatban, de a görcsös akarásnak sosincs jó vége. Arról pedig szintén megfeledkezel, hogy a kicsinek lesz anyja, öröklött génjei, olyan barátai, akiket te gyűlölni fogsz, olyan képességei és tulajdonságai, amikkel nem tudsz majd mit kezdeni.

Lehet valaki jó szülő - ha nem görcsöl rá ennyire. Tény, hogy az emberek nagyobbik része nem is alkalmas gyereknevelésre(csak sajnos megcsinálni marha egyszerű), de az nem azt jelenti, hogy valaki átlagon feletti lenne amiatt, hogy mindenben a gyerekét szolgálja, vagy épp rossz szülő lenne azért, mert a kicsiszemefényét nem küldte sportolni.

Gyereked lesz... nem egy gyurmád, amit a kedvedre formálhatsz. Az elveiddel nincs különösebben baj szerintem, de meg kell tanulnod még most elfogadni, hogy a kicsi nem feltétlenül lesz majd olyan, amilyennek te szeretnéd. Elsősorban az ő személyiségén múlik majd, amire összességében nem lesz annyi befolyásod, mint most hiszed.