Hogy adhatnam anyukam tudtara, hogy rettento bunko tud lenni?

Ez nem őszinteség, ez modortalanság. Senki nem mondhatja a másik stílusára, hogy izléstelen, hisz az izlés az nem egy sablonra készült!

Ami nekem tetszik lehet, hogy anyámnak nem. De kit érdekel? De ha anyósom vagy anyós jelöltem ilyet beszólt volna, biztos elmagyaráztam volna neki, hogy hol keresse az izlést, és hogy hova dugja. Ez nem őszinteség! Ez egyszerű parasztság.

Én megmondanám anyámnak, hogy kihalt belőle a kedvesség, nőiesség. És így elég kellemetlen ember lett belőle.

Mármint azzal amit írtam? Hogy kellemetlen ember? Ezt nem szeretnéd neki mondani? Pedig ha ő ilyen nyers veletek, akkor nem is számíthana més reakcióra mint arra, hogy egyszer valamelyikőtök megmondja neki a magáét, és az bizony nem lesz becsomagolva.

Nézd én nem ismerem anyukádat, én valószinűleg ha az én anyám lenne azt tenném amit leírtam, megmondanám neki szemtől szembe, hgy milyen lett, és mit gondolok róla. Nem tudom a Te anyukád erre, hogyan reagálna, ehhez ismerni kelle.

Viszont nem tudom mi mást tudnál tenni, ha megmondani nem akarod neki. Ha senki nem szól akkor ő honnan tudná, hogy valamit nem jól csinál? Egyébként milyen olaj milyen tűzre? Mit tud tenni? Hidd el, én is anya vagyok, ha a gyermekem oda állna elém, és elmondaná, hogy anya, hülye vagy, miért kell így viselkedni, meglehet, hogy nem is a gyerekem előtt, de később egész biztos magamba szállnék, és elgondolkodnék azon, hogy miért vagyok ilyen hülye.

Hát, szerintem az ember ne adja az édesanyja tudtára, hogy bunkó... Mégis csak az anyád...

Egyébként én is azt hiszem, hogy hajlamos vagy az egyenességet, a nyers őszinteséget összekeverni a "bunkósággal".

A emberek - néha az anyák is - pikírtek. De ez nem azonos a bunkósággal.