Ha sok egy kapcsolatban a veszekedés-kibékülés, meddig bírja ezt egy kapcsolat? Volt már ilyen kapcsolatod, meddig tartott?

Nekem csinálta a párom ezt, 18 évesen. Egy évig bírtam, mert amikor nem veszekedett, minden tökéletes volt. Ez összetartott. Aztán egyszer boritottam a bilit. Két hétig nem beszéltünk, aztán két hét után összeszedte magát és teljesen megváltozott. Már 5 éve vagyunk együtt tényleg kiegyensúlyozottan...

Ma már ezt nem csinálnám végig még egyszer...ha valami nem működik nem kell erőltetni.

Nálunk én voltam a veszekedős, a barátom a nyugodt. Egy évig ment ez, aztán láttam, hogy nem jó ötlet tovább feszíteni a húrt. Azóta megvagyunk békességben, szeretetben, bár nekem így nagyon nehéz. Valamilyen oknál fogva attól félek, hogy így meg fog unni, vagy nem lát bennem kihívást, vagy nem is tudom. Amikor a veszekedéseink voltak, akkor nem aggódtam, hogy szakítunk.

De gondolom ez a családi hátteremnek is köszönhető.

Boldog vagyok így vele, de közben majd megőrülök, ha arra gondolok, hogy vajon mikor jön el az a pillanat, amikor megunja ezt a nyugodtságot. Persze ezt nem mondom neki, mert ettől tuti kiakadna, hogy nem vagyok normális. És valóban, teljesen hülye vagyok.

Második vagyok. Most, hogy így gondolkodom a dolgon, lehet, hogy ez valamiféle védekező mechanizmus.

Tehát, amikor a veszekedések voltak, én úgy gondolkodtam, hogy bár nem illünk össze, szeretjük egymást, és ha elmúlik a szerelem elválnak útjaink, és ez nekünk hosszútávon jobb lesz. Nem féltem attól, hogy elhagy, mert nekem az jó lett volna később, hiszen nem sírok teszemazt minden héten kétszer (az én hibámból).

Most, hogy beláttam, hogy alkalmazkodnom kell, olyan lelkiismeretfurdalásom van, hogy nagyon. A barátom annyira jó, hogy egyszerűen nem érdemlem meg. Én esküszöm, soha nem találkoztam ilyen jó lelkű emberrel. Képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen létezik. És most. hogy tudom, hogy megfogtam az Isten lábát, már nagyon félek, hogy elveszítem.

Van akinek már csak a veszekedés maradt mint kmmunikáció a sok semmi, mindegy, fáradt vagyok melett. Akkor talán elhiszi van még közük egymáshoz s ez tartja össze őket. Na mármost ha az ember párja vszont nem ilyen vagy ebbe blenyugvó ember akkor nem sokáig huzzák együtt.

Nálunk is én vagyok a provokátor míg a pasi lassú víz partot mos típus. Semmi baj, soha semmi nem történik. Én meg felkavarom az állot vizet s azt hittem nagyon sokáig, ha kiabálok, veszekedek, provokálom talán sikerül megnyilnia, kihúzni belőle akármilyen reakciót is. Bármit hogy ő mit érez amiről sose beszélt addig, ne halgassa el a gondokat szőnyeg alá, bármit amivel azt látom "él" hogy tűz is van az ereiben és szenvedély mint nekem nem csak "létezik" mint egy unalmas forró érzések nélküli béka.

Nem sikerült ő tényleg béka. :(

mintha az előző kapcsolatomról szólna a kérdés, egy az egyben:D

az exem volt veszekedős, mindenen felhúzta magát, és minden hétvégén szakítottunk, volt hogy hétköznapokon is, szóval egy héten 1x minimum:) már előre féltem mindig, volt h azon szakítottunk mert mondtam hogy nem lehet tudni mikor és min sértődik meg a kedves exem...:D most már röhögök rajta, nagyon gyerekes volt és még most is az, másfél év távlatából.

Konkrétan azon is szakított, hogy elfelejtettem hogy fél évesek vagyunk, plusz semmit nem vettem neki (én vagyok a lány) De amikor vissza akarta könyörögni magát, akkor meg már én voltam az istennő, csak fogadjam vissza:)

szóval nem hiszek ezekben a szakítós kapcsolatokban, szerintem nem értékeli sokra a párját az ilyen aki könnyelműen ki tudja mondani, hogy vége. Jó, persze dühös, meg ilyesmi,de akkor mondja meg kerek perec a párjának, hogy ez és ez zavar.

22L