Most lett elegem, mit tegyek?

Teljesen megértelek, s sajnálom, hogy anyukádnál ennyire zárt fülekre találsz.

Tudom, hogy nem azzal van a bajod, hogy az öcséd után el kell mosni 1-2 tányért, hanem, hogy ő nem képes még a kisujját sem megmozdítani a másikért. Ez oda-vissza működik. Ugyanúgy a másik félnek is illene tenni valamit otthon.Végülis itt kezdődik a család fogalma. Mert az nem család, ahol 1-2 ember kiszolgálja a másikat, s mindig utána pakol, a másik meg még maga után sem képes rendet tenni, nem hogy a másik után.

Figyelj, nem te jársz rosszul, hogy az öcséd ilyen. Te ha elköltözöl, megállsz a magad talpán, nem fogsz koszba élni. Ha neki viszont ennyire kinya*ják a hátsóját, sosem lesz önálló.Vagy mindig anyukádat ugrassza valamiért, vagy talál egy olyan barátnőt, aki helyette is megcsinál mindent.

7. kommentedre reagálva

én nem úgy értettem, h lelkizz anyukáddal, h "van ez a probléms, segíts kitalálni rá valami megoldást mert én gy nagyon rosszul érzem magam". én így értettem: "van ez a probléma, amit igazságtalannak érzek és ettől rosszul érzem magam. ezért ettől kezdve a tesóm után nem takarítok én sem vagyok már gyerek, ha ő eldöntheti, mit akar és mit nem, akkor én is. nyugodtan balhézhattok majd érte, akár a fejetek tetejére is állhattok, amit utána nem mosogatok el, én bevállalom a banzájt, az sem lesz szarabb, mint ez."

a túlzott lelkizésből terelés lesz, anyud próbál majd megfőzni, meg elhitetni h rosszul fogod fel. értesd meg vele a problémát, de éreztesd vele, h nem a segítségét kérek, nem várod el, h közösen agyaljatok a problémán. mondd el, h erre és erre a döntésre jutottál, csak fontosnak tartottad, h tisztában legyen a döntésed okaival, hátterével, azaz hogy nem szimplán genyázol, keménykedsz, hanem az igazságérzeted háborog.

amúgy meg kár is több szót vesztegetni a kérdésre, már ez is sok volt. pikk pakk meg tudod oldani :)

ma 14:37

Ez lenne normális!

A szülők hibája az, amikor a gyerekből egy önállótlan embert nevelnek, aki felnőtt létére egy csekket sem tud befizetni a postán.

chaa ugyanezvan velem is a tesóm 22. Mindig is így volt...

19L

14:37 - ezen a fejlődésen mindenkinek át kell mennie.

Mikor férjhez mentem, örökké méricskéltem: én többet dolgozok, a párom nem tesz annyit...Aztán lassan rájöttünk, hogy jó érzés tiszta, rendes lakásba hazajönni, s az tesz érte, aki éppen ráér, akinek több az ideje. Ill. ha azonnal feltörlök, elmosok,elpakolok...akkor kevesebb a macera, s a másik dolgát is megkönnyítem. És nem a másikat lesem, hogy mit tesz, és magam nem érzem áldozatnak, kihasználtnak, cselédnek....De ehhez az is kell, hogy értékelem a párom munkáját is a kertben,amit én utálok, és inkább mosogatok, főzök helyette. Vagy az én csipri/csupri gondjaim a konyhában nem is foghatók ahhoz, hogy csöpög a csap, beázik a tető, zörög a kazán, trágyázni kellene a kertet. Ez a párom reszortja, ezért hálával teszem elé a meleg vacsorát, a tiszta ruhát, s próbálok tiszta lakást fenntartani,bár ez utóbbiban a férjem a profibb - ami a csillárt, plafont, sarkokat illeti:)