Van itt olyan, aki nulláról indult és sikerült jó anyagi hátteret biztosítani a családjának?

mi a nulláról indultunk,szülők nem tudtzak segiteni. pici albérlet,régi autó. ami nekünk segitett,az a jó munkahely és az ambició. 7 éve mikor összejöttünk én 80-at,férjem 100-at keresett. most ő 500at hoz haza-igaz a 2/3-a elmegy a hitelekre,mert a lakás,a bútorok,a kocsi stb minden hiteles-ő figyelte a lehetőségeket és meg is fogta azokat. ha jött egy új feladat,ő rögtön megfogta. és én is de ma már itthon vagyok a gyerekekkel. amikor gyedre mentem,200 volt a fizum. de ehhez nagyon keményen dolgoztunk,estig maradtunk ha kellett,segitettünk a főnöknek,szóval kulcsemberekké fejléesztettük maguinkat.

szóval az én tanácsom: olcsó albérlet-kis garzon pl-és egy olyan munkahely ahol van fejlődési lehetőség. egy nagyobb cég,ahol bármi lehet belőletek. és munkabirás,mert azzal nem lehet előrelépni,h 4kor eldobjuk a ceruzát. figyelni a lehetőségeket. amivel a férjem elindult: egy kolléganője kilépett. kellett helyette valaki aki kijár az ügyfelekhez tárgyalni. férjem bement a főnökéhez és közölte vele: ő bele tudja passzitani az idejébe ezt a munkát is,és ha őt választja akkor nem kell egy idegent betanitania,plusz ő nem kér csak plusz 50ezret-a csaj 15ért csinálta,de a munkája max napi 2 órát vett igénybe,csak jól előadta magát- a főnök itt figyelt fel a férjemre.

én ugyanigy álltam a dolgokhoz,megfogtam minden munkát,és asszisztensbő pr-es és rendezvényszervező lettem 1 év alatt úgy h még diplomám sincs.férjemnek sem.

remélem segithettem!

En nagyjabol merem ezt mindani.

Apam rokkantnyugdijas, anyam apolono volt, most mar nyugdijas.

Aztan csak osszejott, de elvileg lesz meg jobb is.

Egyebkent az a jo, ha minden adott.

Meg hosszu tavban kell gondolkodni.

Peldaul itt az oldalon total le van huzva az, aki hazat vesz a gyerekenek, mert egyreszt irigyseg masreszt meg mert nem becsulne meg.

Holott ugy kell csinalni, h amennyire csak lehet nyomni kell a gyereket, h ne hitelt kel.jen felvennie, hanem azt a penzt rakja felre azgan nyisson vallalozast.

Volt aposeknal ez volt, az o aposa megvette nekik a hazat, szal osszeraktak a penzt meg egy ev kulfold es nyitottak egy zoldsegest, ma mar ket benzinkutjuk van.

Persze exem szinten igy indul, lakast most direkt vettek kettot, mert olcso volt es egyet az occsenek is addig meg alberletbe kiadva.

Aztan ha exem kicsit kitanulta a szakmat aarnak nyitni egy konditermet, amire szinten apos adma a penzt.

Szal ha oda jutok en is igy akarom.

Es meg annyit, h az elso nem irt hulyeseget!

Ezt igu kell minel feljebb, mert azzal no a fizetes is, de most elmesz boltba eladonak akkor 30 ev mulva is az leszel!

Élő példája vagyok hasonló helyzetnek.

Bár nélunk a családban mindenki tanult művelt ember volt, beleértve a szüleimet is, (édesapám vállalkozó volt két diplomával, édesanyám is ezzel foglalkozott, neki három diplomája volt), mégis, szűkösen éltünk, a szüleimnek sosem volt rengeteg pénze, a munkájukhoz képest nagyon rosszul kerestek, amikor tönkrement édesapám vállalata.

Bár a szó szoros értelemben nem voltunk teljesen szegények, sokszor nélkülöztünk. Sosem utaztunk nyáron, énsem kaphattam meg soha nagyon sok dolgot, amit szerettem volna, hiszen voltak hónapok, amikor kifizettük a számlákat, vettünk élelmiszert, és ezzel el is fogyott minden pénz. Nagyon sokat költöztünk, Budapestről egészen Győrig mentünk néha, hogy minél olcsóbb albérletben tudjunk lakni, vagy rokonoknál ideiglenesen. Édesapám elkötelezetten mindig hitt abban, hogy majd itt és itt újraindítja a vállalkozást, minden rendben lesz, de sosem volt így.

Ezért, folyamatosan váltogattam a sulikat, egy igazi barátom sem volt soha.

Én anno nem diplomáztam, fiatal fejjel úgy gondoltam nem kell, viszont a szüleim folyton mondták, hogy nagyon kellene, sajnálták, amikor nem mentem egyetemre. Visszagondolva féltettek, hogy én is ilyen helyzetben leszek, talán még rosszabban, én viszont úgy voltam vele, hogy ha egyszer családom lesz, soha ne kelljen átélniük azokat a dolgokat, mint nekem.

Amíg nem házasodtam meg albérletben laktam, és a szakmámhoz híven vállaltam munkákat. Miután megházasodtam, a feleségemmel közösen kezdtünk el az üzleti életben mozogni, az apósom tudott minket anyagiakban segíteni, ezért 5 év után tudtunk egy éttermet nyitni.

Azóta lekopogom, sikeres a dolog, jó anyagi helyzetben vagyunk, volt, hogy kisegítettem a szüleimet jóval. (már mindketten nyugdíjasok)

Ehhez persze egy nagy szerencse is kellett, ha ez nem így lett volna, valószínűleg továbbra is autószerelő lennék valahol, minimálbérért, de mindig hittem abban, hogy nekem jobb lesz, és jobb is lett.

Tavaly született meg a kisfiam, azon leszek, hogy ő boldog családban nőljön fel, biztosított anyagi háttérrel, ami nekem nem adatott meg.

tuti vettek volna fel mást,de igy járt jól mindenki.szép dolog h ne vegyük el mástól a munkát,de ez nem igy működik. a férjem nem furt ki senkit,hanem bevállalta a plusz feladatot. a legtöbb embert ez viszi előre. nem tapostunk el senkit,nem furtunk ki senkit,ellenben volt egész napra feladat,tudták h nem fogunk lazsálni,é lehet ránk számitani. van olyan volt kolléganőm,aki reggel 1 órát kávézott,délben 1 ürát ebédelt,4kor kiesett minden a kezéből,de folyamatosan nyafogott h keveset keres. ilyen munkamorállal mit várt? folyamatosan kell fejlődni és keméyne dolgozni,lehetőségeket elkapni.

mi ha eljön az ideje szeretnénk segitei a gyerekeinknek,de elsősorban életre akarjuk őket nevelni,h boldoguljanak. indulásnak remélem tudunk majd venni nekik egy kis garzont,de onnantól nekik kell boldogulni. az sem jó sztem ha a gyereknek mindent a szülő teremt meg mert sosem lesz önálló. és ez nem irigység,tapasztalat,ismertek olyat aki nyugdij mellett is még gürcöl,mert hol új tető,hol új kocsi kell a 33 éves fiacskájának. tudom ez a másik véglet,sztem az arany középutat kell megtaláni a gyerekekkel kapcsolatban: támogatás és önállóság.

és tudjátok,amikor körülnézünk és elmondhatjuk h mindent mi teremtettünk az utolsó kiskanálig az nagyon jó érzéssel tölt el. :)

Ez meg a masik, h soha ne massal foglalkozzal, mint a prolik, h allandoan azon csamcsognak, akinek jol megy, hanem sajat magaddal foglalkozzal.

H te magadbol mit tudsz kihozni, h mire vagy kepes, ne pedig hatradolj, h a szomszed meg 70et se keres szal te vagy a kiraly a 80 ezres fizeteseddel.