Milyen az álszent ember?

Aki erkölcsről beszél, miközben ő maga ezt nem cselekszi. Picit általánosabban: kéretlenül megmondja, kinek mit kellene tennie, mi lenne a helyes, míg ő maga a gerendát nem leli a saját szemében. Vagy játssza a kedves, "szent", jóságos lelket, miközben ő maga a felét sem gondolja komolyan, de az érdekei így kívánják.

Ezt egy példával statuálom. Egy felnőtt ember arról prédikál a gyerekének,hogy ne csalja meg a barátját meg milyen csúnya dolog. Közben a férjét soksok emberrel megcsalta és jelenleg is csalja.

Aki a nagyközönség előtt, "kint" teszi a szépet mindenkinek, mindenkivel bűbájos, kivéve persze akit bírál azért, mert nem tökéletes és nem erkölcsös, zárt ajtók között meg messze nem olyan kedves, meg olyan dolgok miatt zrikál másokat, amiket ő is elkövet.

Az álszent mindig csak beszél arról, hogy másoknak hogyan kéne élniük - szerinte-, de neki eszébe sincsen úgy élni. Mindig bírál másokat és ítélkezik felettük a maga - szerinte - megkérdőjelezhetetlen erkölcskódexe alapján, de mindig lesz jó kifogása arra, hogy ő miért nem él a saját, fennen hangoztatott elvei szerint.