Mit lehet tenni ebben a helyzetben? (kicsit hosszú)

Szia!

Anyukám 6, vagy 7 éves volt, mikor a nagyim és nagyfater elváltak. Hosszú, zűrös ügy volt, verekedéssel, megcsalással fűszerezve. Onnantól kezdve anya ugyan néha- néha találkozott az apjával, de akkor sem viselkedett apaként. Anya olyanokat mesélt, hogy mikor az apai nagyszüleinél nyaralt (ők egyébként mindettől függetlenül teljes odaadással szerették) az unokatesóival, az apja a két másik gyereknek vitt csokit, csak neki nem. Ez apróság, de egy gyereknek nagyon rosszul esik. Volt egy. két családi esemény, ahol mindketten részt vettek, de semmiféle kommunikáció nem volt kettőjük között.

Mígnem aztán 4 évvel ezelőtt meghalt az édesapám (14 éves voltam akkor), és az ő részéről a család nagyon ellenségessé és számítóvá vált az irányunkban. És megkérdeztem anyát, hogy az ő családjával tulajdonképpen miért is nem tartjuk a kapcsolatot, mert szeretném megismerni a nagyapámat. Anya felvettem ismét a kapcsolatot a nagynénjével, aki megszervezte a találkozót. Mindannyian kellemesen csalódtunk. Nagyfater azzal indokolta, hogy nem foglalkozott anyával, hogy úgy gondolta, hogy ha a gyereket érdekli majd ő, akkor megkeresi. Elég sánta indok, de ez van. Kiderült, hogy az évek alatt sokat változott, és most jó 40 év apaságát igyekszik bepótolni. Minden alkalommal telefonál, ha valami ünnep van, néha csak azért is, hogy mi van velünk, s ami jut, mindenből igyekszik nekünk is adni (pl. ha kap ismerősétől nagyobb mennyiségű gyümölcsöt, mindig kérdi, hogy nekünk van -e szükségünk rá). Egyébként anyán kívül van még azt hiszem 6 gyereke, és közülük még egy fiúval tartja a kapcsolatot :S Én azóta sem tudom mondjuk olyan igazi nagypapának tekinteni, hiszem már nem kisgyerek voltam, mikor megismertem, ezért hívom nagyfaternak.

Mindebből csak azt akartam kihozni, hogy lehetséges, hogy a Te édesapád is változni fog az idő múlásával, átértékeli az életét, és rájön, hogy mit szalasztott el. Persze mindezt nem lehet bepótolni. Ha így történne, bocsáss meg neki, mert ez az egyik legnagyobb erény!

További minden szépet és jót Neked!

Én 22 éves lány vagyok és van egy másfél évvel idősebb nővérem. Őt még szerette apám mikor kicsi volt, de mikor én születtem, apám fiút várt. Aztán persze kiderült, hogy nem fiú vagyok, hanem lány. Akkor apám bejött a kórházba, és azt mondta: "Úgy gyűlölöm!" Onnantól kezdve már a nővéremmel is egyre kevesebbet foglalkozott és bár eleinte is ivott, alkoholista lett. Már dolgozni sem járt, csak inni tudott. Furcsa, de én soha nem tudtam milyen az ha valakinek apja van, nekem csak anyukám van, de ő mindent megtett értünk. Anyuék aztán el is váltak mikor elsős általános iskolás voltam (nővérem ekkor volt 3.-as). Mi elköltöztünk a városból egy faluba. Akkor még volt apámnak láthatása, minden héten szombaton. Kb 3-szor mentünk hozzá, aztán mikor télen nem volt tüzelője mert elitta a rá való pénzt és nekünk abban a hideg házban kellett aludnunk akkor már többet nem is mentünk hozzá, de bevallom nem is hiányzik.

Kamaszkoromban nekem is volt egy olyan időszakom, hogy szerettem volna megismerni, és foglalkoztatott a dolog. De miután ő nem keresett, nem fizetett utánunk semmi gyerektartást, és hallottuk hogy a városban (ahova később gimibe jártunk) ott alkoholizál, még hajléktalan is volt, hát nem érdekelt egyáltalán. Én soha nem fogom neki megbocsájtani, hogy így viszonyult hozzánk. Abban a bizonyos városban lakik anyu húga, és ő a mai napig találkozik "apámmal". Ő mesélte nekünk, hogy hogyan reagált apám, amikor elmesélte neki, hogy "hát nem büszke-e a lányaira, vagy nem akar-e minket támogatni? Nővérem főiskolára járt, én akkor érettségiztem le." És mondta neki keresztanyám, hogy két szép és okos lánya van, lassan felnőnek, ő meg nem is kíváncsi ránk? Hát faterom erre csak verte a mellét és azt mondta: "hát persze, szépek és okosak, hiszen az ÉN lányaim." Nahát én ezt egyáltalán nem gondolom. Pont most találkoztam hétvégén egyik unokatesómmal évek után és ő mesélte, hogy még a mai napig szokott apámmal találkozni. De engem nem érdekel.

Most ezzel nem azt akarom neked sugallni, hogy ne keresd, csak azt, hogy vannak iylen emberek akik nem érdeklődnek a saját gyerekük iránt... engem nem érdekel apám, mikor segítség kellett volna, nem nyújtott nekünk, pedig anyám mindent megtett a családért. Már engem sem érdekel...