A férjem este önként vállalja az egyik gyerekünk altatását, majd ott felejti magát, elalszik, ha később szólok, hogy jöjjön át hozzám, akkor bosszúsan mondja, hogy ő nem mászkál éjszaka, miért csinálja ezt?

Mielőtt munkanélkülivé vált volna,már akkor is így állt hozzám,annyi változott csak ,hogy most idegesebb mint régebben amiért nincs munkahelye.

A gyerekeket szereti,nagyon sokat foglakozik velük.

Egyértelmű összefüggést látok a gyerekek léte és aközött,hogy idáig jutottunk.

Szeretjük a gyerekeinket,de nem úgy tudunk egymással foglakozni mint mielőtt még nem voltak.

Lehet,hogy ha egy kicsit nagyobbak a gyerekek javulhat a dolog,vagy végérvényesen eltávolodtunk.

A szeretet fontos ?

Hiszen irányomban teljesen érzéketlen,egyik nap a mellkasom szúrt(kiderült a lapockámnál van egy csomó,ami nyomja az ideget és kisugárzik előre)semmi félelmet nem láttam rajta,nem ölelt meg,nem volt figyelmes velem,azt mondta,hogy üljek a kocsiba és menjek az ügyeletre ne panaszkodjak már itt.

Olyan mint akinek nincs is szíve irányomban,csak a gyerekek részesülhetnek az ő szeretetéből.

Éjszaka fekszem nézem a plafont,és folynak a könnyeim,annyira egyedül érzem magam.