Hogy álljak újra talpra? Hol kaphatok segítséget?

Mikor kiderült, hogy anyám állapotos velem, mindent megtett, hogy elvetessen. Mivel már túl volt a törvényes határon, így az orvos által történt műtét már nem volt az elérhető opciók között. Így maradtak a magzatelhajtó szerek az ital, a cigi, és ki tudja még mi minden. Apám bűnöző hol kint, hol bent a sitten. A születésem napja egybe esik az övével.

Aznap mikor világra jöttem részegen bement a kórházba és követelte, hogy elvihessen megmutatni az ivócimboráinak. Anyám, persze nem engedte. Ennek örömére mire haza értünk a kórházból, teljesen kipakolta az egész lakást az olaj kályhához még olajat se hagyott. Így a nagyszüleimhez költöztünk. Anyám nyitott egy kis boltot, ami nagyon jól ment elég pénzünk lett elköltözni.

A nagyszüleim se szentek a nagyanyám 13x vetélt el ennek hatására meg bolondult és mindenkit, aki nő ősi mesterséget űző hölgynek, és mindenkit, aki pasi egy csalfa gazembernek tart. Anyám borzalmak közt nőtt fel. Talán ezért nem is akart gyereket, nehogy ő is ilyen legyen. Nagyapám belefáradt nagyanyám gyanúsítgatásaiba és morgós kiabálós iszákos vénember lett. Engem imádtak, elkényeztettek. Szerettem náluk lenni addig se kellett ott lennem ahová ezek után költöztünk. Viszont voltak nehéz napok is mikor mama nem volt teljesen józan. Olyankor nagyon sokat veszekedtek a nagyapámmal, ilyenkor én voltam a hárító fal. Nem mehettem el se sétálni, se játszótérre, mert akkor mutogatni akartam magam. Ekkor lehettem olyan 10 éves.

Anyám vidéken vett egy családi házat egy kis üzletrésszel. Jól ment a bolt napi 100-at is hozott szokta mondani anyám. De aztán megismerkedett egy férfival, aki el is vette 16 évig voltak házasok. A férfi sose dolgozott, anyám tartotta el. Ennek ellenére ő kezelte a pénzt. Nekünk semmibe sem volt bele szólásunk. Pár éven belül a férfi inni kezdett. Gonosz lett, de anyám nem merte elhagyni, és nem is tudta. Ügyesen mindent úgy intézett, hogy anyám rá legyen szorulva. Minden vagyonunk az ő nevére került, minden hitel meg anyám nevére. Ebben a vidéki faluban jártam ki az óvodát. Innen el kellett költöznünk, mert az az igen okos polgármesternek akarta magát jelöltetni a faluban ahol még csak 1-2 éve lakott. Kiutáltak minket.

Egy másik kis faluba költöztünk. Anyáék hitelt vettek fel, hogy lakást vehessenek, és boltot építhessenek. Nem is lett volna semmi baj, ha nem rabolják ki a boltot, és a férfi "véletlenül" nem hagyja el kétszer a boltba szállítandó áruk árát. (több százezer forint). Ekkor már nem csak anyával volt goromba, hanem velem is. Egy ilyen eset: 7 évesen nem tudtam bekötni a cipőfűzőm, ő erre lelökött a földre és rugdalni kezdett. De volt még jó pár hasonló eset. Ha valamit nem tudtam első olvasásra megtanulni, akkor azt 100x leíratta velem lehetett bármilyen hosszú is a szöveg. Első osztályban magunkhoz vettük a férfi fiát, aki akkor volt 8. -os erőszakos természet akárcsak az apja mikor anyáék nem voltak otthon, megkért arra, hogy játszunk. Én jó testvér akartam lenni hát bele mentem, de 7 éves fejjel nem tudtam mit akar tőlem. Mondta, hogy játszunk vonatosat ő lesz a vonat én meg az alagút. Fel kellett térdelnem az ágyra.. a többit gondolom, sejtitek... Valamiért vissza akart menni az anyjához lehet megijedt attól, amit tett, de megeskette velem sose mondom el neki. Persze akkor még nem tudtam mit is nem szabad elmondani nekik, így belementem. Pár hónap múlva jött a hír hogy javítóintézetbe került, mert a 3 éves kishúgát felnyomta a falra ÚGY és a kislány belehalt. Innen megszökött és hozzánk jött. A rendőrök pár nap múlva elvitték. Így teltek az évek, míg 6. osztály végére nem értünk. Ebben az évben tönkre mentünk. El kellett adni a gyönyörű házunkat, a boltot. A hiteleket nem tudtuk kifizetni csak egy részét.

A maradékból egy másik faluban vettünk egy nagyon régi paraszt házat, ami félig már össze volt dőlve. Esténként nem mehettem ki wc-re mert az anyáék szobáján át kellett volna menni, de arra nem mehettem, mert a férfi nem engedte így a szobámban kellett intéznem a dolgomat, mikor mibe, pohárba, vödörbe, olyanba, amit el tudtam dugni. Ha mégis megpróbáltam kimenni, akkor jöttek a pofonok, verések. Ha napközben rosszat csináltam, pl túl kis lyukat ástam a tyúkól kerítésének akkor este nem kaptam vacsorát. Az új iskolában nem fogadtak el nem voltak barátaim, a táskámat folyton eláztatták, a könyveimet kidobálták. A tamponjaimat szétszórták. Ekkor tájt jöttek elő az emlékek azokról a napokról, mikor a mostohatestvérem „játszott” velem.

14 évesen idegösszeomlást kaptam. Másik iskolába írattak egy másik faluban a 8. osztály közepén. Itt szerettem és engem is szerettek. Imádtam suliba járni. Haza menni már kevésbé. Hazafelé a buszon azon imádkoztam csak ne legyen ott a férfi kocsija. De ott volt.

Ha meg nem akkor nem sokára haza ért totál részegen. Anyám ekkor a Philips-nél dolgozott 3 műszakban. Mikor boltos volt reggel 5 kor nyitott este 9 kor zárt. Most volt, hogy egy hétig nem is láttam. Csak alvás közben. A ballagás nyarán a nagyszüleimmel töltöttem a nyarat. Minden évben elvittek valahová nyaralni. Óvoda alatt a Tiszához sátorozni, általános iskola alatt Balatonlellére papa céges nyaralójába, és külföldre. Görögország és Horvátország felváltva.

De ezen a nyáron ismertem meg az első szerelmemet. (illetve az elsőt óvodába, de ezt senki se tartja számon) Krisztiánnak hívták. tökéletes volt és gyönyörű. Beleszerettem és ő is belém. Bár idősebb volt és tapasztaltabb nem siettetett semmit sem. Két gyönyörű évet voltunk együtt, ami alatt csak a kezem fogtam és a szám csókolta. Aztán egy nap mentem át hozzá félre értettem egy helyzetet ő utánam szaladt és egy kocsi elütötte. A karjaimban halt meg. Azt hittem belebolondulok.

A bátyja segített túl élnem mindezt. DROG. Igen azt mondta, ő tud valamit, amitől jobban leszek. Tényleg segített legalább is azt hittem. Mikor már nem tudtam finanszírozni terítettem neki. A gyász sajnos összehozott minket, és járni kezdtünk. Mikor abba akartam hagyni mindent a kapcsolatot, a dogot mindent pisztolyt szegezett a fejemhez. Azt hittem, hogy ott és akkor meghalok, de szerencsém volt egy éppen arra járó rendőrautó elijesztette. Teljesen összetörtem, szörnyű állapotban voltam és magányos voltam. Tizenhat évesen ott voltam összeroppanva.

Ezek után pár hónappal később sétáltam hazafelé az iskolából, már sötét volt, és egy elhagyatott útszakaszom kellett hazafelé menni. Egyszer csak egy nagy hirdető tábla mögül a hátam mögé került egy férfi. Megerőszakolt. A mai napig nem tudni ki volt az.

Ebben az évben váltak el anyámék. Én hogy kijárjam a 10. osztályt beírattak egy kollégiumba, hogy onnan be tudjak járni. De itt is bajba kerültem. Jönnöm kellett. Így már Pesten keresett nekem anya gimit. Talált is így itt folytattam a 10.-et. Ő Ferencvárosba költözött én pedig a nagyszüleimhez kerültem. Hogy legyen egy kis pénzem, nagyanyám bejuttatott a Balázs show-ba közönség közé tapsolónak.

Itt ismertem meg a következő barátomat. Én 16 ő 28 éves volt. Egy autó gyárban dolgozott és az anyjával élt. Aki betakargatta és összevágta neki a falatokat, éjjel énekelt neki és tejjel altatta (nyugi dobozossal.) Vele is kb. 2 évig voltunk együtt. Az első pár hónap még jó volt aztán elkezdődtek a verések már havi vendég voltam a sürgősségin. Nem mertem ott hagyni, anyámmal és az akkor 1.5 éves unokahúgommal fenyegetett.

Egy buli alkalmával megismertem egy fiút, akibe azon nyomban bele szerettem. Ez az érettségi évében volt. Összejöttünk, így már volt merszem elmondani a srácnak hogy vége. Nem sejtettem, hogy cseberből vederbe kerülök. Drogos alkoholista szerencsejátékos volt. anyámmal ekkor felköltöztünk egy albérletbe a nagyszüleim felé. Csak sajnos nem tudta fizetni. Így játszani kezdett, de a játék együtt jár az ivással. Minden pénzünket eljátszotta.

Én gimi alatt végig minden nap dolgoztam: szórólaposként, raktárosként, csomagolóként, árufeltöltőként, bébiszitterként, takarítóként, idősgondozóként. De mint minden diákmunka ez se tartott örökké. Mikor még kicsi voltam kb. 7 évesen kezdhettem dolgozni. A nevelő apám azt mondta szedjek csalánt zsákokba vagy csigákat és adjam el a faluban vagy menjek körbe a faluba és kérdezzem, meg kinek mit kell segíteni. A pénzt persze sose tarthattam meg. Így "felnőttként" az albérletre kerestem, pedig még csak 18 voltam.

A srác még ebben az évben dobott engem egy barátnőm miatt, aki dobta őt miattam, erre a srác összejött a legjobb barátnőmmel. Legalább is azt hittem, hogy az. Még mindig együtt vannak.

Jelentkeztem egy főiskolára ahol le is diplomáztam. 2009 nyarán felvettek. Ezt a nyarat napközben melóval éjszaka bulizással telt. A partnerem a bulik alatt az utolsó ex barátom, volt barátnőjével történt. A találkozásunk akkor következett be, mikor láthatásra hozta az exemhez a gyereküket. kiderült, hogy van egy lánya, aki után nem fizet. A csajjal nagyon jóba lettünk, egymás vállán sírtunk együtt örültünk. Ez a nyár volt az egy éjszakás kalandok nyara.

Már teljesen az önpusztítás szélén álltam. Minden nap ittam, buliztam. Teljesen kifordultam önmagamból. Nem akartam élni. Az egész eddigi életem egy katasztrófa volt ahol, mindig talpra kellett állnom. De most úgy éreztem nem megy. És akkor…

Még régebben felregisztráltam egy társkereső oldalra ahol első keresésre kidobott egy srácot, aki nagyon tetszett, de mivel nem voltam előfizető nem tudtam neki írni. Így iwiwen keresgéltem, de csak a vezeték nevét tudtam azt, hogy hol lakik és a fényképét. Megtaláltam sokáig tartott, de meg lett. Írtam neki, ő válaszolt találkoztunk összejöttünk.

Ebben az évben kaptunk egy levelet anyával. A levelet az apám írta a sittről, hogy nem sokára szabadul és szeretne találkozni velünk. Mikor kiengedték oda jött látogatóba, azóta se ment el. Ide költözött. Teljesen átmosta anyám agyát. Kihasználja, nem dolgozik… legalább is nem olyat amit én annak neveznék…. 18 évig nem is láttam, most meg ott volt és parancsolgatni és nevelni akart. Egy bűnöző, aki úgy iszik, mint a gödény. Színt úgy nem dolgozott, és még mindig nem dolgozik. Már két albérletből kellett úgy eljönniük, mert nem tudták fizetni. A pénz elment a piákra és a gépezésekre.

Mikor oda költözött már nem volt elég anya fizetése, így nem tudtuk fizetni a lakbért. El kellett költöznünk. Egy másik albérletbe mentünk ahonnan engem 2 hónap után elkergetett. A barátom kollégista volt hozzá nem mehettem. Nagyszüleimnél lakott a fiúk é a családja nálunk nem volt hely. Így az utcán laktam közel 1 hónapig. Ezek után a nagyszüleimhez költöztem, mert addigra elköltöztek onnan a fiaiék

8 hónap után összeköltöztünk a barátommal. Egy lakásba, amit többen béreltek mienk volt a legkisebb szoba, ami 6 nm volt összesen. Ezért fizettünk 45.000.-et. De innen 2010 augusztusában el kellett jönni, mert egy baráti társaság utolsó tagja költözött a helyünkre. Egy Másik helyen találtunk elsőre elfogadható szobát, 60.000-et kellett fizetni. De kiderült mégse olyan jó, mint amilyennek tűnt a főbérlő alkoholista volt és koszos. Bele evett a kajába, amit főztem, a wc mellé termelt. Eljöttünk, de mivel nem volt pénzünk ezért oda költöztünk anyámékhoz.

Mikor elég pénzünk lett a diákhitelemből és a barátom fizetéséből átköltöztünk az apám egyik fiának volt albérletébe. Kiderült, hogy van, 4 bátyám belőlük 3-nak már családja van és egy nővérem, aki sajnos már meghalt. Szóval új lakás új kihívások. Én még ekkor suliba jártam. Ő dolgozni.

2011-ben lediplomáztam, és nagy reményekkel telve neki láttam a munkakeresésnek. De nem sok sikerrel, még most is keresem. Most Valentin nap után egy nappal közölte, hogy szakítani akar. Könyörögtem neki kérleltem. Ő azt mondja, átgondolja, de nem sok értelme van, látom.

A szüleimhez nem mehetek. Most egy 16 nm-es kis lyukban tengődnek. A nagyszüleim 2 kisgyereket nevelnek. A fiúk lányait, akiket nem tud eltartani. Oda se mehetek. De innen mennem kell. Nem tudok vele úgy együtt élni, hogy nem érhetek hozzá, nem csókolhatom a száját. Lakótárs nem tudnék lenni, hisz szeretem.

Most hogy teljesen kétségbe vagyok esve a nyakamon 1.000.000. ft diákhitel és 45.000. provident hitel - amit anyám és az apám vettek fel- nincs munkám nincs lakásom, csak bútoraim, nincs hová mennem. Újra minden összeomlott, ő volt a reményem a mindenem.

Időt kért... De miért? Hogy rendezni tudja magában az érzéseket...

Miért nem rendezte mielőtt tönkre tette az életem. Már nem maradt semmim csak ő. Egy álom, egy erős kapaszkodó, ami a sok szörnyűség után végre az ölembe pottyant. Nem is mertem elhinni, hogy valós. De ahogy teltek múltak a hónapok, egyre nagyobb biztonságban éreztem magam, és tudtam, hogy van egy otthonom, ahová hazatérhetek ahol várnak, ahol meleg van.

És most?

Nincs semmim, egyik percről a másikra minden újra összeomlott... Már nem tudok újra felállni, ha úgy dönt vége. Már nem lesz erőm újra kezdeni.

Tudom, hogy naponta szakítanak az emberrel, de nem egyik pillanatról a másikra, nem ilyen életúttal a hátuk mögött, és nem 2 választható úttal a jövőben.

Igen két dolog van, ami történni fog velem, ha vége...

Az egyik, hogy nem szenvedek tovább... Csendes mély álomba zuhanok, hogy többet senki se bánthasson.

A máik lehetőség rengeteg pénzel, kecsegtet, és gazdag élettel. De mosoly, öröm és boldogság nélkül. Ez így sem lenne élet.

Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy megtalálom én is a hercegem, aki meg véd, és nem engedi, hogy bajom legyen, akinek én vagyok a hercegnője. Lediplomázom, dolgozom, lesz egy férjem, gyerekeim. De az álmom nem szólt arról mi van ha a herceg meggondolja magát és másik hercegnő után akar nézni.

Nincs hová mennem, de innen el kell. Anyát veri apám neki is el kell menni. Most ilyenkor mit lehet csinálni? Mit tegyek? Teljesen kétségbe vagyok esve...