Van olyan nő aki nem ahhoz az emberhez ment hozzá akibe szerelmes?

És nem lehet, hogy újra összejöhetnél még azzal a fiúval? Tudod, semmi sem történik véletlenül... Te nem vagy boldog így, az ő felesége meghalt... fura, mintha minden azt akarná, hogy mégegyszer találkozzatok.

Szerintem ha nem találtok egymásra, nagyon fogod bánni idősebb korodban, mert nem lehettél boldog azzal, akit igazán szeretsz.

És mi lesz a jelenlegi párjával a kérdezőnek? Nehéz eset.

Én ismertem egy lányt (már 50 éves), aki szerelmes volt valakibe, de sz anyja elszakította a kapcsolatot, pedig a srácban nem volt kivetnivaló. Eldugta a neki írt leveleket, stb. A lány kelendő volt, akire rámosolygott, szinte mind megkérte, a vége az lett, hogy a szülei erőltették, menjen hozzá egy általuk kiszemelt fiúhoz, aki szintén szívesen elvette volna. Amúgy nagyon rendes srác volt az is, csak éppen a vonzalom hiányzott a lány részéről. Engedett és hozzáment. Nem túl jó házasság lett belőle, de magas tiszteletem a feleknek, mert becsülettel végigcsinálták. Nem lennék a helyükben.

Én hálát adok az égnek, mert ahhoz mehettem hozzá, akit előszöris kinéztem mint mindenben megfelelő embert, majd pont emiatt lángolóan szerelmes lettem belé, amit ő két év múlva viszonzott. 20 évesen ahhoz mehettem, akit testem-lelkem kívánt, és azóta is jó a házasságunk. Ez 15 éve volt.

Persze,szerintem nem vagy egyedül ezzel.

annyit azért hozzá tennék,hogy legtöbben úgy érezzük ,mikor szerelmesek vagyunk,hogy egyedi és megismételhetetlen,amiben részünk van ,ha pedig nem teljesedik ki egy ilyen kapcsolat,akkor magunkban színezgetjük is még egy kicsit és ahogy telnek az évek egyre jobban megszépülnek a dolgok és egyre messzebb kerülünk a valóságtól.

Többet ér egy olyan ember ,aki melletted áll,társad,mint egy olyan,akit felruházol mindenféle sokszor nem is létező tulajdonsággal és keresed számára a mentségeket,hogy tulajdonképpen mi is akadályozta meg őt abban,hogy ti ketten együtt lehessetek,akár mint házaspár.

Írhatok ide egy közhelyt. a szerelem mindent legyőz-feltéve ,ha le akar.

Sokszor azt látom magam körül és persze magamon is,hogy mindig azért sóvárgunk,amink épp nincs,azt észre sem vesszük,hogy mennyi mindenünk van,így értékelni sem tudjuk igazán.aztán ,ha elveszítjük a megszokott dolgainkat,rájövünk,hogy hiányzik,hogy tudunk az után is sóvárogni.

Szerintem ne a múlton keseregj,hanem azért küzdj,hogy amid van az megmaradjon és jobbá,szebbé váljon.

Egy másik ember nem fog boldoggá tenni,ha nem hagyod.