Van itt olyan, aki szomorúan házasodott meg, csak nem volt bátorsága lefújni az egészet?

Én most se tudok lépni. Nincs senkim rajta kívül. Csak rá számíthatok. De nem vagyok biztos benne, hogy szeret engem.

Az elején biztos voltam, most már nem. De most már túl öreg vagyok, hogy válogassak. Nekem ő volt az utolsó esélyem.

Mivel nagy házban élek, úgyis mindig számolnom kéne azzal, hogy valakinek csak a házam kell.

És Ő volt az, akiről azt hittem, vele sose élem át ezt az érzést, hogy érdekből vagyunk együtt. Az előző kapcsolatom érdek volt, nem szerelem és pokoli volt, azt hittem, hogy megtaláltam a szerelmet, de most már nem hiszek benne. Lett volna azóta új fiú, de már nem volt kedvem belevágni egy újabb kísérletbe, ami nagy boldogsággal kezdődik, aztán újra rájönni, hogy nem is szeret igazán...Akkor inkább maradok ebben a megszokott posványban, ennek már megfizettem az árát, elsírtam a könnyeit, nem leszek többé igazán boldog, de van sok jó napunk, és azon a legnagyobb csalódáson már túl vagyok, amibe bele is betegedtem több mint 1 évre, ennél nagyobbat akkor se fogok majd csalódni, ha megcsal. Pedig nem csalt meg, csak rájöttem, hogy nem szerelmes belém. Ennél jobban nem fog fájni a megcsalás se, de azt mégse tudnám tolerálni. Most még vannak jó napok, amikor bebeszélem magamnak, hogy mégis szeret, mégis szerelmes, de igazából már nem vagyok boldog és tudom, hogy vele már nem is leszek soha.

Elmondtam. Tudja azt is, hogy majdnem volt egy másik fiú.

Azt is tudja, hogy egy időben nagyon komolyan gondolkodtam a szakításon. De ő nem akarta feladni anélkül, hogy meg ne próbálnánk helyrehozni.

Tegnapelőtt is elmondtam neki, hogy mi nem illünk össze, mert épp kritizált amiatt, hogy megsimogattam a kutyát, aztán meg bekaptam egy falatot kézmosás nélkül. Engem nem zavar, ő meg kiselőadást tart a bacilusokról. Mondtam neki, hogy sokkal veszélyesebb betegségeket kaptam már emberektől, mint a kutyáktól, engem nem zavar, az ő kajájához nem nyúlok kutyás kézzel, az enyémhez viszont igen és fogok is. És megmondtam neki, hogy nem illünk össze ebben. Azt mondta, ő ebből nem csinál problémát, ez nem nagy dolog. De én megmondtam neki, hogy az életem legfontosabb területén (kutyák) nem passzolunk, mert pl. ő sose ülne közénk a szivacsra, pedig biztosan van olyan férfi, aki odaülne és nem a ruhájával lenne elfoglalva. És hogy az a gond, hogy ő meg akar engem változtatni, és azt mondják, ez nem ideális egy kapcsolatban. És hogy a mi kapcsolatunk nem ideális, mert én nem felelek meg neki se belsőre, se külsőre. Erre megkérdezte, akkor miért akarok hozzámenni feleségül, mire azt mondtam, hogy most már hova ugráljak? Visszakérdezett, hogy ja, azért mert már úgyis mindegy? Mondtam, hogy igen. Erre összerándult, mint akit pofonvágtak és elvonult a szobájába.

Szóval elég sok mindent elmondtam már neki.

a kuty