Szerintetek ez milyen házasság?
Férjemmel 10éve vagyunk együtt,én majdnem 30 a férjem kicsivel több.A kapcsolatunk elején megvolt a lila köd és társai de ez idővel alábbhagyott.Problémák jöttek sorban amit igyekeztünk átvészelni valahogy.
Soha nem voltunk külön,nem voltak ajtócsapkodós veszekedéseink sem.
A lányunk születésével lett teljes a az életünk,de mintha már nem közös életünk lenne,mindketten a lányunkra koncetrálunk 100%san és közben azt sem tudom hol vagyunk mi,mint házaspár.Élünk egymás mellet mint lakótásak,akik között sexuális kapcsolat van,nincsenek nagy érzelmi kitörések,igaz nem is vitázunk gyakran.Olyanok vagyunk kb mint egy nyugdijas házaspár.Nemigazán tudom eldönteni hogy magát a páromat szeretem vagy azt szeretem hogy család vagyunk és látom hogy szereti a lányunkat,és ezért.
Vajon le lehet élni igy egy életet?Ha nincs itthon a gyerek akkor minden a régi,ujra egymásra találunk,igaz nem ugy mint rég de akkor érzem azt hogy szeretem.
Miért töröltétek a hozzászólásomat?? Pedig iagazt írtam..(bezzeg a kamu kérdéseket nem veszik észre a modik)
Igaz volt amit leírtam.Mi már idáig jutottunk 20 év házasság után..
El váltunk 3 éve..De minden a régi..A bíró szerint az ingatlan mindkettőnké,így továbbra is egy fedél alatt élünk.
Nem mindenki kap segítséget,hogy máshová költözzön,a szüleink már régen nem élnek.Én nem tudom kifizetni a részét,ahogy ő sem az én részemet.
Áruljuk a házat 3 éve,de a kutyának sem kell,mert nagyon vidék,és ma senki nem vesz házat ott ahol nincs munkalehetőség.
Tényleg miért kellett kitörölni???
Nagyon kevés időt vagyunk kettesben,szinte mindig 3ban vagyunk.
Nincs baj jelenleg csak nem tudom ha igy marad elhidegülünk-e egymástól,mert tényleg a gyereken kivül már nem beszélünk másról.
Hát beszéljetek másról.
Ha lennének kettesben töltött napok, lennének közös élmények, amikről beszélni is lehetne.
Ha lennének kettesben töltött napok, lennének közös élmények, amikről beszélni is lehetne.
Na ebben van valami,még kettesben voltunk más volt minden.Talán ha nagyobb lesz és több időnk lesz a hobbinkkal foglalkozni vagy csak kettesben lenni megváltoznak a dolgok.
Azért félak kicsit mert a szüleim is igy éltek mint mi,most hogy már felnőttünk szinte nem is beszélnek egymással mert olyannyira elhidegültek egymástól mert csak velünk,gyerekekkel foglalkoztak.
Nem szabad odáig lejutni. Most még a kedv meglenne a beszélgetéshez, tartalmas időtöltéshez, ne várjátok meg, míg kedvetek sem lesz rá, mert onnan már sokkal nehezebb visszafordulni!
Nincs a ti házasságotokkal komoly baj, de szerintem sürgősen be kéne avatkozni, hiszen olyan nagyon jó is lehetne! Hiszen még fiatalok lehettek, ne savanyodjatok be! ;)
Nem tudom, megoldható-e néha babyszittert hívni, vagy van-e nagyi a közelben, de higgyétek el, mindent megérne, hogy újra "randizzatok"!
Én egy ilyen házaspár egyetlen lánygyereke vagyok.
Nekik is mindig én voltam az első, előbbrevaló az ő kettejük kapcsolatánál... nagyon szép gyerekkorom volt de komoly túlzásokba estek és még én is éreztem kisgyermekként!
Minden évben mentünk családi nyaralásra. De amikor 19 évesen apám még mindig egyetlen szobát bérelt ki hármunknak, és hosszas könyörgésre sem kaptam külön szobát (érveltem sírva könyörögve, emlegettem az ő előnyeiket is ebből ha érted mire gondolok), és az már tényleg pocsék volt.
Koncentráljatok többet egymásra, nehogy "túltörődjetek" a kisgyerekkel, mert ő is kárát láthatja! A lányod érdekében is, próbálj a férjeddel való kapcsolatodra koncentrálni, és teremts sok meghitt pillanatot kettőtök számára. Mindannyiótok érdeke. 22 éves lány
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!