Szerintetek mi a jobb: az, ha az ember fiatalon kiéli magát, vagy az, ha mértékletesen él?

Én már nem járok bulizni. Volt egy időszak, 20-24 éves korom között, amikor heti 3x is mentem, ha arról volt szó (nem pasizni, csak bulizni). Egyre inkább csömöröm lett, de azért mentem, mentem. Majd kb. 4 éve eljutottam addig a szintig, hogy nekem nem a diszkó jelenti a bulit, kb. 1 évben egyszer elkeveredünk a férjemmel és az nekünk bőven elég. Én elmondhatom magamról, hogy ilyen téren kiégtem.

Viszont sokkal többet jelent számomra, ha pl. barátokkal kimegyünk anyósom hétvégi házába, iszogatunk, pókerezünk, beszélgetünk, ökörködünk stb.

Pasijaim is voltak, ilyen téren sem mondhatom, hogy az első fickóhoz hozzámentem, én ezt így teljesen jónak érzem minden téren.

30 éves vagyok egyébként.

Személyiségfüggő.

Személy szerint szinte sosem jártam sehova, és az első férfival az életemben vagyok együnk más két éve, s sokáig vele szeretnék maradni. Jó párszor megkaptam, hogy nem éltem ki magamat. De ha nincs mit kiélni? Ez annyira badarság. Én másban lelem örömömet, mint a bulizás, vagy a pasizás...

November óta voltam vagy hatszor bulizni, de meg is untam.

És akor ilyenkor jönnek a vádaskodások, hoy úgyis kíváncsi leszek...stb . Majd az ilyen embereknek 40 év múlva mutatok egy fityiszt :)

23/L

Nem "kiélni" kell, hanem élni kell.

Úgy, ahogy neked jó, pláne fiatalon.

Van olyan, amikor valaki fiatalon csak az elvárások szerint él, azt teszi, amit elvárnak tőle, egyetemet végez, dolgozik, férjhez megy, gyereket szül, és közben ez egyik sem a saját döntése, csak megteszi, mert "ez az élet rendje".

Aztán 38-40 évesen ott áll, és azt mondja, "Nem is tettem a magam szíve szerint semmit, nem is hallgattam soha magamra, hol voltak az én döntéseim? SEHOL!"

Ekkor "őrülnek" meg a nők és a férfiak, hogy legyen egy kis szabadságuk a sok elvárás után.

De sokszor ilyenkor már késő!

Mert ott a család, a munka, a kötelesség, minden, ami az "ÉLET", csak éppen az illető olyan boldogtalan, hogy szörnyű.

Ekkor kezdenek el a férfiak kondizni, hajat festetni, csajozni a feleség mellett, a nők meg tini cuccokban, haspólókban mászkálni, diszkóba menni, ami ekkor már kicsit nevetséges.

Ezért kell ÉLNI, hogy később ne bánd meg, amit nem tettél meg a saját szívedet követve.

A "kiélés" számomra nem a hapsizást, du.gást, ivást jelenti, hanem azt, hogy élj úgy, ahogy neked jó.

Kinek mi a jó! Engem is ugattak már le ezzel a kiélés dologgal az oldalon, mármint ha meg mertem említeni, hogy a párommal elsők vagyunk egymásnak és ennek ellenére együtt képzeljük az életünket (mivel már a 30-hoz leszünk közelebbiek, még azt sem lehet mondani: bolond tinik!), akkor már jött, hogy ha te vagy az első a párod életében, előbb-utóbb kell neki más nő, meg hogy én fogok félredugni, mert olyan nincs, hogy ez működjön...

Nem tudom, hogy jön ahhoz egy csomó ember, hogy beskatulyázzák a másikat? Mindenki magából indul ki, mert van sok férfi és nő, aki a nemiszerve után megy, mindenkiből nem kell ezt feltételezni!

Ha mértékletes.

A fiatalkori hibák nem tűnnek el nyomtalanul, lásd a közszereplőket, akik pl. pornóztak fiatalon.