Ti hogyan mutattátok be a párotokat a szüleiteknek?

Párom épp nálam volt amikor anyámék jöttk fel hozzám,"anya,ő a párom,xy.Kávét főzzek?"

Igaz ez már akkor volt mikor pár hónapja jártunk,meg nem is lakom a szüleimmel sok éve.

Párom viszont pár nap után haza vitt,ő szüleivel lakott még,ő se nagyon készült rá,csak reggel szólt hogy délután nem egyedül érkezik,ott is aludtam,hiába 10 percre lakom.

N

200 km-re lakom a szüleimtől, apám egyszer felhívott, hogy a városban van, szaladjak le egy puszira. A férjem (akkor még nem) pont akkor ment el. Gyors kézfogás a kapuban, bemutatkozás, aztán elhúzta a csíkot.

Valamivel később látogatott haza velem.

De apám nagyon barátkozós típus, vele könnyű szóba elegyedni.

Anyámmal se volt semmi extra, ő kicsit merevebb, de eldumáltak.

Közben volt egy-két szakítás, némelyiket már el se mondtam nekik. Amikor legutoljára összejöttünk, pont arrafelé ment, ahol a szüleim laknak, így elvitt hozzájuk. Anyám akkor szemmel ölt, mert ő csak a szakításos szomorkodásomra emlékezett. A férjem meg kínjában a mellette ülő kutyám fülét tekergette :)

2 hete jártunk, egy étterembe meghívta a párom a szüleimet és persze engem.

Nálunk nem csak bemutatás volt, hanem egyből lánykérés is. :)

Ennek már 3 éve és nem bántuk meg, mondjuk az esküvő másfél évvel később volt.

1,5 hónapja jártunk, kijött hozzánk vacsira, én főztem (életembe talán 5-ödször). hagymás rostélyos akartam .... Életemben először sütöttem marhát, nagy lángon, hogy minél előbb kész legyen.... Mind fekete lett, levakargattam, megkapta a legvilágosabbat, azaz legkevésbé égettet. A husikat letakargattam hagymakarikákkal, amik 2-odszorra sikerültek, mert az első adag szénné égett :(

Olyan aranyos volt, szó nélkül ette, és csak annyit mondott, hogy milyen életlen a kés.....(igazából nem a kés volt életlen)...Aztán anyu nem bírta tovább, és elkezdtünk nevetni. Azóta sem csináltam ilyen kaját, de már a férjem lett azóta:) De emlegetjük az esetet...:)