Hogyan tudnám a szüleimmel megértetni, hogy 24 évesen már nem akarom velük eltartatni magam, hanem az a normális, ha dolgozok? Egyáltalán meg fogják érteni valaha, hogy szeretnék a saját lábamra állni?

Tehát én már dolgozom néhány éve, diákmunka is volt, míg volt hallgatói jogviszonyom, és másféle is. Mindig ellene voltak, és mindig mondták, hogy eltartanak, ne dolgozzak, persze TB-t nem fizetnének, amikor mondom nekik, hogy azzal mi lesz. Mindig azt vágják a fejemhez, hogy nem csinálok itthon semmit (ez azt jelentené, hogy minden házimunkát én csináljak, helyettük is), pedig be szoktam segíteni. Nemrég szűnt meg a munkám, mert csőd szélére került a cég (csalók miatt), és most újból munkát keresek, és veszekednek velem emiatt is. Ők engem semmivel nem támogatnak, szerintük nekem elég, ha itt lakhatom, de ehhez a cselédi beosztást elvárnák tőlem, és azt, hogy ne menjek el dolgozni (főiskolával), van egy öcsém, neki kinyalják a fenekét. Költözzek el, tudom, de mint fentebb írtam, épp most kerültem munkakeresői státuszba (mellesleg egy olyan munkahelyről, ahol nettó 65ezret kerestem, és csődbe jutott).